Katie Melua

Katie Melua grúz származású brit énekes/dalszerző, főleg lassú tempójú, nagyívű, szépen hangszerelt, romantikus pop dalairól ismert, amelyek sokszor tartalmaznak blues, jazz, és folk elemeket is. 2003 és 2010 között négy stúdióalbuma, két DVD-je, és egy összefoglaló válogatás-albuma jelent meg. Az ötödik stúdióalbum megjelenési dátuma 2012. Énekel feldolgozásokat, saját maga számára írt dalokat, és énekli mások neki írt dalait is. Énekel, sőt ír film betétdalokat is.

Katie hangszíne egészen különleges, elvarázsolja az embert, bár Katie Melua - a saját bevallása szerint sem - nem tartozik a világ legkiválóbb énekesei közé.

2010-es adatok szerint lemezeiből eddig tizenegymillió darabot adtak el úgy, hogy Katie az amerikai piacon a mai napig szinte ismeretlen. 2006-ban az adott évben a világon legtöbb lemezt eladó brit női előadó volt.

2006 őszén guinness-rekordot állított fel, amikor a norvég Troll-A tengeri gáz-fúrótorony lábazatának alján a tenger színe alatt 303 méterrel adott két koncertet mintegy negyven fős közönség előtt, amelyet a norvég televízió is közvetített.
2005-ben kapta meg a brit állampolgárságot, Hollandiában tulipán-fajtát neveztek el róla.
Kedvenc zenészei mások mellett Eva Cassidy, Bob Dylan, Joni Mitchell, Paul Simon, Leonard Cohen. Gyerekként nagy Queen és Led Zeppelin rajongó volt.

Az őrült hullámvasutak, a tengeri búvárkodás, az ejtőernyőzés, a siklóernyőzés, és a bungee jumping, valamint a Tarantino-filmek, és a horrorfilmek megszállottja.

Ketevan (Katie) Melua 1984-ben az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Grúzia második legnagyobb városában, Kutaiszi-ban született. Nemzetisége grúz, azon belül is mingrelian. Édesanyja és édesapja egy kórházban ismerkedtek össze, ahol a mama nővérként, a papa szívsebészként dolgozott. Katie Melua egyik nagyszülője révén részben orosz származású, egyik dédapja pedig Kanadából érkezett a szovjet Grúziába egy munka miatt, ahol azután mint feltételezett kémet letartóztatták, és már nem is hagyhatta el az országot többé.
Katie a gyermekkora grúziai éveit a Fekete-tenger mellett Batumiban, majd a fővárosban, Tbilisziben töltötte, de néhány évesen egy ideig a másik nagyszüleinél Moszkvában is lakott, ahol oroszul is megtanult.

A szovjet kommunizmusról gyerekként annyi emléke van, hogy az óvodában a szekrénybe zárt, és máskor csak vágyakozva nézett legszebb játékokkal csak akkor játszhattak, amikor az óvodába tanfelügyelő funkcionáriusok érkeztek ellenőrzésre.
Amikor Grúzia 1991-ben elszakadt a Szovjetuniótól, és az országon belüli nemzetiségi ellentétek kiéleződtek (Dél-Oszétia és Abbházia megpróbált önállósulni), ami polgárháborúba torkollott, az országban teljesen instabillá vált a helyzet. Sokszor nem volt villany, kenyérért órákig kellett sorba állnia Katie-nek, és 7-8 éves korában az utcáról hordta fel a vizet vödrökben a nagyszülők emeleti lakásába, ahol a teljes család (szülők, nagyszülők, meg egy-két nagybácsi is) együtt lakott, hogy főzni, meg lavórban mosakodni tudjanak.
Katie a nagybátyja (kalóz) lemezeit hallgatva itt ismerkedett meg és szeretett bele olyan együttesek zenéibe, mint a Queen, vagy a Led Zeppelin.

A legnagyobb zenei élménye azonban bevallása szerint az volt, amikor az egyik este, egy áramszünet alkalmával az édesanyja leült a zongorához, eljátszott valami gyönyörűséget, mint később kiderült, Beethoven Holdfény szonátáját. Ez meghatározta Katie további sorsát, mert elmondása szerint azóta is ezt az élményt próbálja visszahozni amikor zenét hallgat, és főleg ezért ír zenét, dalokat is.

Katie nyolcéves volt, az öccse Zurab pedig alig egyéves, amikor az apja szívsebészként állást kapott egy észak-ír, belfasti kórházban, és a család úgy határozott, hogy a nagyszülőket és rokonokat hátrahagyva, elhagyják a háborús Grúziát.
Katie a belfasti iskolában három hónap alatt tanulta meg az angol nyelvet (észak-ír kiejtéssel), amelyet korábban egyáltalán nem beszélt. A család a Brodway Road környékén lakott, mert Katie apja a Royal Victoria Hospital-ban dolgozott. Ő pedig a Falls Road-on ment iskolába reggelente, a St Catherine’s Primary School-ba. Arrafelé, ahol előző este akkoriban még sokszor voltak robbantások, merényletek.
Tizenegy évesen a Dominican College-be (Belfast, Castle, Fortwilliam) íratják.

Érdekesség, hogy Katie katolikus iskolákba járt, viszont amikor az öccse is elérte az iskolás kort, neki egy belfasti protestáns iskolát választottak.
Katie tizennégy éves, amikor a család Angliába költözik, és itt Katie a londoni Nonsuch High School-ba (Cheam, Sutton) jár. Katie Melua ekkoriban a barátaival, gyakorlatilag egy bandával sokat csavarog az utcán, különféle csínyeket követnek el, bevallása szerint maga is részt vett egyszer egy bolti lopásban, ahol egy rúzst emelt el egy üzletből - csak az izgalom és a hecc kedvéért.


2000-ben, tizenöt évesen megnyer egy gyerekek számára rendezett tévés tehetségkutatót ("Stars Up Their Nose" a "Mad For It" tévéshow-ban) a "Without You" című dalt előadva. A nyereményből vásárol egy fotelt az apjának, és kifestetik a fürdőszobát. A győzelem ellenére egyáltalán nem készül énekesi pályára, minden idejét az akkoriban kapott számítógép előtt tölti, és a zenei programokkal, egy keyboarddal, és egy mikrofonnal - a mai fejével visszagondolva, tökéletesen értéktelen, szemétbe való - pop és R&B számokat gyárt.
A következő évben beiratkozik a BRIT School for the Performing Arts (London, Croydon) iskolába, amely az egyetlen ingyenes ilyen jellegű iskola volt akkoriban Angliában. Itt zenei szakképesítést szerez ("a BTEC with an A-level in music"). (Érdekességképpen a 2003-as záróvizsgák közül az egyik egy "Barokk összhangzattan" nevű vizsga volt.) Az iskolában nem kifejezetten előadóművészeket képeztek, hanem megismertették a diákokat a zenekészítés, kiadás sok munkafázisával, a stúdiómunkával, a zenei producerek, menedzserek feladataival, a grafikai munkákkal (CD borítók, plakátok) stb. Valamint itt sokat zenélhettek együtt a többiekkel, valamint meghívott profi zenészekkel színpadon, megtanulhatták, milyen az, amikor egyedül, és milyen, amikor együttesben zenél, énekel az ember.
Ebben az iskolában Katie Melua szűkebb baráti köréhez tartoztak a későbbi The Kooks tagok (Luke Pritchard-al a kapcsolata ennél is közelebbi volt), Polly Scattergood, valamint Leona Lewis.
Katie 17 éves, amikor - elég későn - az iskolában elkezd gitározni tanulni, az első gitárt Luke Pritchard adja a kezébe. Szintén Luke az, aki megismerteti Eva Cassidy albumával.
Ez az album megváltoztatja Katie életét, teljesen lenyűgözi, hogy létezik ma is olyan előadó, aki egy szál gitárral ilyen zenét csinál, így énekel, és bátran a maga képére alakítja a feldolgozott dalokat is. Elmondja Luke Pritchardnak, hogy Eva Cassidy koncertjére mindenképpen el kell menniük egyszer. Amikor Luke közli vele, hogy ez bizony nehéz lesz, mert Eva Cassidy pár évvel azelőtt 33 évesen bőrrákban elhunyt, a hír Katie-t teljesen összetöri. Rövidesen megírja legelső gitáron készült dalát, a Faraway Voice-t, Eva Cassidy emlékére.
Két héttel ezután egy neves zenei producer érkezik az iskolába meghallgatást tartani. Katie Melua sohasem hallott még róla, a neve Mike Batt (a hetvenes években ő írta a Wombles-dalokat, ő írta és vezényelte a Caravans című Anthony Quinn film zenéjét, a dalait olyan előadók énekelték, mint Art Garfunkel vagy Agnetha Fältskog, és ő állt a Vanessa-Mae "project" mögött is.) Mike Batt az utóbbi években megírt dalainak turnéjához ekkoriban rakott össze egy együttest (benne Henry Spinetti dobossal és Jim Cregan gitárossal, utóbbi korábban sokáig Rod Stewart zenekarvezetője volt), és Mike-nak már csak egy Eva Cassidy stílusában előadni tudó énekes hiányzott. A hosszú meghallgatás vége felé lépett be a terembe egy kicsi, sötét hajú kislány egy nagy gitárral, Katie Melua, aki az utolsó pillanatban úgy határozott, hogy a nemrég megszületett első komoly dalát adja elő, a Faraway Voice-t. És Mike Batt az első néhány sor elhangzása után tudta, hogy a keresés véget ért... Nem csak megfelelő énekest talált, de egy dalszerzőt is.

Nemsokára szerződést ajánlott Katie-nek, a menedzsere lett, és 2002 vége felé elkezdődött a közös munka. Így lett Katie Melua hirtelen énekes, pedig előtte egyáltalán nem gondolta, hogy énekesi karrier állhat előtte. Tisztában volt vele, hogy nem ő a legjobb énekes a világon, de még az iskolában, sőt a saját osztályában is vannak jobb énekesek nála. Mondjuk ehhez azért tudni kell, hogy Leona Lewis is az osztálytársa volt. Katie azt gondolta, hogy majd dalokat ír más előadók számára, és lemezstúdiókban lesz producer mások albumainál, esetleg menedzser egy lemezcégnél... De az élete a meghallgatás és a Mike Batt-el való találkozás után más irányba fordult.
2003-ban elkészült Katie Melua első albuma, a Call Off The Search, amelyről először "beharangozónak" kiadták az első kislemezt, a The Closest Thing To Crazy című Mike Batt szerzeményt. Ezt valójában Mike nem akarta rátenni az albumra, túl lassúnak, túl "korszerűtlennek" találta ehhez, de Katie - aki megtalálta a dalt Mike régebbi felvételei között - ragaszkodott hozzá, hogy demo felvételt készíthessen belőle. És neki lett igaza.

Mivel az első single-t és magát az albumot Mike hiába vitte kiadótól kiadóig, egyik nagy lemezcég sem mutatott érdeklődést, végül Mike maga szerződtette Katie-t a saját kis Dramatico nevű kiadó- és menedzser cégéhez (amelyet pár évvel azelőtt alapított, mert a nagy lemezcégekkel korábban is akadtak gondjai), és egy öt stúdióalbumra szóló szerződést kötöttek.
Ekkor igazi csoda történt: Terry Wogannak, a BBC R2 neves műsorvezetőjének azonnal megtetszett a The Closest Thing To Crazy, elkezdte éjjel-nappal játszani, és azonnal rengetegen telefonáltak a dal után érdeklődve, illetve a tetszésüknek hangot adva.

Katie szorgalmasan járt az iskolába, közben jöttek a hírek a single egyre nagyobb sikeréről. Felkerült a UK single listára, lassan kúszott felfelé, végül bekerült a top 10-be.
Amúgy a lemez megjelenése napján Katie Melua szépen elindult az iskolába, ahol a tanárok csodálkozva kérdezték, hogy nem ma van-e megjelenés napja, és hogy akkor mit keres itt ezen a napon... Katie meg nem egészen értette kérdést, hiszen tanítás van, vagy nem?
A Call Off The Search album 2003 novemberében jelent meg, aztán minden héten egyre feljebb kúszott a brit albumlistán, és 2004 januárjában felért a legfelső pozícióba. A kiadása utáni első öt hónapban csak az Egyesült Királyságban 1,2 millió darabot adtak el belőle. (Magyarországon ezidőtájt Katie teljesen ismeretlen maradt, a brit Katie Melua-láz teljesen elkerült minket.)
Az albumon négy Mike Batt dal, és négy feldolgozás mellett még csak két Katie Melua saját szerzemény szerepel.

2004-ben Katie Melua Mike Batt-el és az együttessel előbb otthon, később a nyár folyamán az USA-ban turnézik, majd 2005 márciusában Katie a Queen együttes kíséretével énekli el a "Too Much Love Will Kill You" című dalt a dél-afrikai "46664" segély-koncerten. Húszévesen azokkal a zenészekkel áll egy színpadon, akiknek a dalait nyolcévesen Grúziában olyan áhítattal hallgatta.
Katie 2004-ben elmondja, hogy korábban használt füvet az ellazulásra, de abbahagyta, mert "észrevehetően rontotta a kreativitását", akadályozta a dalszerzésben. Az "adrenalin-függősége", az extrém veszélyes sportok (ejtőernyőzés stb.) iránti szenvedélye viszont ebben nem akadályozza.

Katie Melua szakít Luke Pritcharddal (a The Kooks énekesével), akivel több éve járt már együtt, és az esküvőt tervezgették. Az utóbbi időben azonban mindketten a karriert helyezték előtérbe. A szakítás utáni érzéseiről írta Katie a Piece by Piece című dalt, amely egyúttal a 2005 őszén megjelenő második albuma címadó dala lett. Ezen az albumon már négy saját dala szerepel (plusz egy, amit Mike Batt-el közösen írnak), köztük a Spider's Web, amelyet az iraki brit bevonulás ihletett, valamint az I Cried For You, amely dalban Mária Magdaléna emlékezik vissza Jézusra, és amelyet egy véletlen norvégiai találkozás ihletett Michael Baigent-el, a Holy Blood, Holy Grail könyv szerzőjével. (Ez a könyv adta az ötletet Dan Brown-nak a Da Vinci Kód megírására.) Aki látta a filmet, kitalálhatja, tulajdonképpen miről szól a dal.

A Piece by Piece album már nem csak otthon, hanem sok európai országban is listavezető lett, meghozta Katie-nek az európai sikert, ismertséget - a Nine Million Bicycle kislemez és a videóklipp támogatásával, amelyben Katie-t hanyatt fekve húzzák végig különböző helyszíneken az egész dal alatt. (A dalt Mike Batt írta, az ötlet egy kínai látogatásuk alkalmával született, ahol a kínai tolmácsnő rengeteg adatot, hatalmas számokat sorolt fel Pekinggel és Kínával kapcsolatban.)

Katie Melua 2006-ban végigkoncertezte Európát, majd egy három hónapos észak-amerikai turné következett, ahol 5000-es arénékban léptek fel az Il Divo előzenekaraként. Bár a fellépéseken neki és az együttesének sikere volt, Katie később egy műsorban a "wanking housewives" jelzővel illette Simon Cowell "opera-chippendale fiúinak" közönségét, akik előtt neki nem volt annyira könnyű dolga a fellépéseken. Utána Mike Batt, Katie menedzsere megmagyarázta, hogy hát persze Katie nem is úgy gondolta...

Katie Melua 2004 és 2007 között sorra nyeri el a virtuális címeket, először mint az Európában legtöbb albumot eladó brit női előadó, utána pedig a világon a legtöbb albumot eladó európai női előadó.

2006 őszén felkérik, hogy megépítés tízéves évfordulója alkalmából lépjen fel a norvég Troll-A tengeri fúrótorony (a megépítésekor a legnagyobb, ember által a tengeren mozgatott objektum) lábazatának aljában, 303 méterrel a tenger felszíne alatt. Egy biztonsági kiképzés után (többek között menekülés egy tengerbe zuhant, elsüllyedt és felfordult helikoptert modellező szerkezetből - búvárok felügyelete mellett, majd tengerbe csapódás harminc méter magasból egy fém mentőcsónakkal), amelyet neki és a három zenésztársának el kellett végeznie a fúrótoronyra való megérkezés előtt, Katie két koncertet ad a mélyben, amit a norvég televízió közvetít, és később egy dokumentum-DVD is megjelenik a koncertről és az előtörténetéről. (Katie Melua ezzel bekerül a Guinness-rekordok könyvébe, bár eredetileg erre nem is gondoltak.)
Közben, mivel a veterán gitáros, Jim Cregan apai örömök elé néz, a helyére Katie meghívja az együttesbe gitártanárát, Justin Sandercoe-t (aki az interneten is híres és ingyenes gitáriskolát működtet, és mellékesen osztja Katie ejtőernyőzés iránti szenvedélyét).

Katie 2007-ben fellép a Live Earth (07.07.07) koncert hamburgi helyszínén, később pedig a rotterdami North Sea Jazz fesztiválon, és elindítja a dominósort Hollandiában a Domino-napon. Ennek az évnek az őszén megjelenik a harmadik albuma, a Pictures. Erre az albumra Katie csak egy saját számot ír egyedül, de hat másikat közösen más dalszerzővel (Mike Batt-el, Andrea McEwan-el és Molly McQueen-el).

Az album európai listavezető lesz, de nem éri el a Piece by Piece sikerét (amely például 138 hetet tölt a német 100-as listán). A "lead single", az If You Were A Sailboat csak a 23-ik helyig jut a UK Top 40-en, szemben a Nine Milion Bicycles 5-ik helyezésével.
Mindenesetre a Pictures eladási számaival együtt Katie Melua 2007 végén már a 7,5 millió eladott lemeznél tart, és a Pictures albumból is elfogy a kiadását követő egy év alatt mintegy másfél millió darab.

A 2007-es év, és egy jótékonysági kislemez a UK Top 40-es single listán végre az első helyet is meghozza Katie-nek. Előző évben egy televíziós műsorban Katie Melua a technika segítségével (egy "duet impossible" keretében) együtt énekelhet példaképével, Eva Cassidy-vel. A produkció hatására az Eva Cassidy lemezeit gondozó cég, valamint Eva Cassidy édesanyja felvetik az ötletet, hogy a Brit Vöröskereszt javára és Eva emlékére kiadhatnának egy hasonló duet-kislemezt az Egyesült Királyságban úgy, hogy a bevétel teljes egészében a Vöröskereszt számlájára folyik. A kiválasztott dal a What A Wonderful World, amelynek fennmaradt egy Eva Cassidy által felvett, de ki nem adott stúdió-felvétele, valamint erről a dalról egy élő koncerten készült Eva Cassidy videó is. Katie elkészíti a felvételt a stúdióban, majd a technika segítségével elkészítik a duettet. Az egyik nagy bevásárlóközpont-üzletlánc pedig vállalja a kislemez terjesztését.

Közben az egyik nagy brit bulvárlap internetes kiadásának hölgy-újságírója kampányt hirdet, kb. az "akadályozzuk meg Katie Melua első helyét a UK Top 40-en" címmel. Az erőfeszítése sikertelen, a Katie Melua/Eva Cassidy duett, a What A Wonderful World vezeti a brit listát a karácsony előtti héten. (Karácsony hetében az első már természetesen az aktuális X Factor győztes kislemeze, Simon Cowell nagy megelégedésére.)

Katie Melua egyébként még a The Brit School-ban kerül kapcsolatba a jótékonysági munkával, az akkori barátja, Luke Pritchard anyja révén, aki akkoriban a Save The Children alapítványnál dolgozik. Később Katie a Save The Children nagyköveteként - még a cunami előtt - Srí Lankára is ellátogat, ahol az elrabolt és harcosnak kiképzett gyerekek normál életbe való visszaillesztésén és taníttatásán dolgozik az alapítvány.
A 2008-ban Katie Melua - aki a gazdasági válság előtt 18 millió, utána már csak 12 millió fontnyi vagyonával az előkelő 2-4. helyen szerepel a harminc év alatti brit zenészek-művészek tízes listáján - lakást vásárol magának a Notting Hillen, és elköltözik otthonról. Az egyik helyiséget kis stúdiónak rendezi be, ahol demo felvételeket készíthet. A lakáshoz kis kert tartozik, ahol kertészkedési szenvedélyének hódolhat.
A nagy Pictures-turnén már Luke Potaschnick az új szólógitárosa, akinek kíséretével Katie - a nézők nagy meglepetésére, majd megelégedésére - a koncerteken előadja a saját verzióját Janis Joplin Kozmic Blues című dalából.

Katie Melua a turné közben (2008 augusztus), egy német szállodában a televízióból értesül arról, hogy orosz csapatok szállták meg Grúziát, ahol az édesanyja és a testvére a tengerparton a nyaralását tölti, és akikhez a turné szünetében ő is csatlakozott volna néhány hétre. Először kapcsolatot sem tud velük teremteni, sem pedig a Tbilisziben élő nagyszülőkkel, rokonokkal. Később sikerül telefonon elérni őket, és kiderül, hogy az anyja és az öccse kétszer is megpróbáltak Tbiliszibe eljutni, ahonnan vissza tudtak volna repülni Londonba, de grúz rendőrök mindkétszer visszafordították őket az úton, jelezve, hogy az út veszélyes, elsősorban nem is az orosz katonák, hanem a dél-oszét felkelők miatt.

Katie igazi sokként élte meg azt a hetet, és később a blogjában többek között ezt írta: "Ez az utolsó hét nap valóban megtörtént? Ülök egy hotelszobában, Németországban, a nyári turném közepén, és a BBC World News közli velem, hogy a szülőföldem darabokra van szakítva.... ...A legrettenetesebb nap a múlt hétfő volt, amikor nem tudtam elérni senkit, beleértve az anyámat és az öcsémet, akik eredetileg nyaralni voltak ott... ...Tíz nappal ezelőtt biztonságban, boldognak éreztem magam, és már nagyon vártam a látogatást Grúziába, a nyári vakációra. Most nem vagyok biztos benne, mit érzek. Csak annyit tudok, hogy egyszer Grúzia meggyógyítja magát a jelenkori történelmének egy újabb viszálya után, és ezután én sohasem fogom ezt a biztonságérzetet adottnak venni, és ezt azoknak az embermillióknak sem kellene tenniük, akik békés országokban élnek."

2008 végén megjelent Katie Melua válogatás-albuma, az addigi három, Mike Batt-el készített album dalaiból, kiegészítve három új dallal, és egy koncert-DVD-vel. Azt már a Pictures megjelenésekor bejelentették, hogy a negyedik album producere már nem Mike Batt lesz, azt Katie sokkal önállóbban fogja elkészíteni.

2009-ben, a Pictures turné befejezése után megjelent Katie Melua élő albuma, a Live at the O2 Arena, ezt a Pictures turné során a londoni O2 Arenában rögzítették.
2009 tavaszán Katie egy technikussal egyszemélyes amerikai turnéra indult, a Pictures amerikai kiadása alkalmából végigturnézta az Egyesült Államokat New York-tól Los Angeles-ig. Többnyire kis klubokban lépett fel, párszáz fős közönség előtt, egyedül, egy gitárral és egy keyboard-al (vagy a helyi zongoránál).

Ezután nekiállt az új dalok írásának, a 2010-es tervezett negyedik albumhoz. Ennek a producere (az Oscar-díjas) T-Bone Burnett lett volna, Katie elég sok időt el is töltött vele Los Angelesben, dalokat hallgattak, beszélgettek, tervezgették az albumot.
Ekkoriban Katie sok verset olvasott, Emily Dickinsont, és másokat... A dalokat pedig, amelyeket ekkor írt az új albumra, végül - egy kivételével, ez volt a The House - mind kidobta, mert elmondása szerint ezek inkább versek voltak, és mindet igen magas hangon, nagyon hangosan kellett énekelnie. Az albumra szerinte tökéletesen alkalmatlanok voltak.
Később, egy Los Angelesi tartózkodása alatt Katie Melua Lauren Christy-vel írt dalokat. Ekkor kapott Lauren egy rövid zongora riffet Londonból, Guy Chambers-től, hogy hátha tud vele valamit kezdeni. Katie-nek, a ki éppen ott volt, nagyon megtetszett a dallam, és Lauren Christie-vel azonnal megírták belőle a The Flood című dalt, ami a későbbi The House album lead single-je lett. Hazatérve Katie azonnal felkereste Guy Chambers-t, és közösen rengeteg dalt megírtak, ezek közül még öt került fel az új albumra.

Katie írt dalokat Rick Nowels-el is (ezt a munkát talán kevésbé élvezte, mert Rick ragaszkodott az "egyik írja a zenét, másik írja a szöveget" szigorú felosztáshoz - és Katie-nek a szöveg jutott, mert Rick nagy zenei varázsló a számítógépes programjaival és effektjeivel körülvéve a stúdiójában), végre írt egy dalt régi iskolai barátnőjével, Polly Scattergood-al is... Valamint írt egyet régi mentorával és menedzserével, Mike Batt-el, aki azért nem maradt teljesen távol az új album munkálataitól, hiszen a Dramatico vezetőjeként rajta tartotta a szemét az albumon, és Katie menedzsereként mindig ott volt, ha Katie-nek támogatásra, tanácsra volt szüksége. Erre az albumra már csak egy feldolgozás-dal került, egy régi Bill Monroe ("a bluegrass atyja") szám, amit még T-Bone Burnett mutatott meg Katie Melua-nak. Utána azonban - szinte az utolsó pillanatban - közösen úgy döntöttek, hogy mégsem ő lesz az album producere, mert addigra nyilvánvalóvá vált, hogy neki és Katie-nek egészen más elképzelései vannak már az albumról.
Az elkészült demókat így Katie és Mike Batt több producernek elküldte, többek között William Orbitnak is (aki Madonna több albumának, többek között a Ray Of Light-nak volt a producere). William Orbit azonnal visszajelzett, hogy vállalja a produceri munkát, mert tetszenek neki a kapott dalok. És mint kiderült, nem akarja Katie-t az ő house dance stb. stílusára rákényszeríteni, hanem hagyja, hogy Katie önmaga - legfeljebb kicsit, pár dalnál a dalhoz illően megváltoztatott - stílusánál maradjon az album elkészítése során. Ráadásul néhány dal hangszerelésére - azoknál a daloknál, amelyek ezt megkívánták - William Orbit Mike Batt-et kérte fel.
A The House albumra felkerült még Katie Melua két egyedül megírt dala, maga a már említett címadó The House dal (egyetlenként a kidobott sötét, "goth" dalok közül), valamint a No Fear Of Heights, amit azután kiválasztottak a The Tourist (Angelina Jolie, Johnny Depp) film betétdalának, amely egy nagyon fontos pillanatban hangzik el a filmben.


A The House album 2010 májusában jelent meg, és vegyes fogadtatásban részesült. A kritikusok jól fogadták, mint egy helyes és sikeres, bár nem elég nagy lépést a jó irányba, hogy Katie végre egy igazán modern, "cool" albumot készítsen. De a közönség egy részének túlságosan nagy lépés volt, és visszakövetelték a régi Melua-stílust. Mások meg, akiknek tetszhetett volna, meg sem hallgatták, mert fel sem tételezték, hogy Katie Melua egy nekik tetsző albumot csinálhat.
Az album a megjelenése hetében vezette ugyan az európai albumlistát, de a sikere nem volt elég tartós, így az eladási számok pár hónap után már nem festettek túlságosan szépen.
Azért Katie Melua összes lemezeladásai mostanra elérték az 11 milliós darabszámot, és ez mégiscsak elég figyelemre méltó szám.
2010 őszén indult volna Katie Melua nagy The House turnéja (köztük két nagyon várt New York-i koncerttel), de egy augusztusi dániai fellépés után Katie rosszul lett, hasi és gyomorfájdalmai voltak, a következő napi fellépést le is kellett mondania. Utána a helyzet még rosszabra fordult, Katie későbbi elmondása szerint azon vette észre magát, hogy csak ül a szobában egy széken, maga elé mered, nem gondol semmire, és nincs se kedve, se ereje felkelni... Ekkor úgy döntöttek, hogy kórházi kivizsgálásra van szükség. Katie a nagy turné helyett először hat hetet kórházban töltött, azután az orvosok hat hónapi teljes pihenést, kikapcsolódást írtak elő számára. A 2002/2003-tól tartó nyolc éves megfeszített munka (amit egyébként nagyon élvezett, kivéve egyes promóciós kötelezettségeket) teljesen felélte a szervezete tartalékait, és a teste jelzett, hogy eddig és ne tovább, pihenni kell.

Azután 2011 márciusában immár teljesen feltöltődve, egészségesen elindult a nagy The House turné - és Katie-t ezúttal elkíséri az édesanyja és az öccse (az időközben kiváló gitárossá váló) Zurab is, hogy vigyázzanak rá... A turné egyik állomásán Jim Watson, Katie együttesbeli zongoristája bemutatta Katie-nek James Toseland-et, aki maga is kiváló zongorista (amellett kétszeres superbike világbajnok, 2011 őszén sérülés miatt visszavonult)... ...és Katie hamarosan már nem volt szingli.

Katie még a turné alatt bejelentette, hogy amolyan "side project-ként" a turné után, de még az még az év folyamán elkészítenek és kiadnak egy albumot. Később ez az album előbb feldolgozás-albummá, majd valahogy "rendes" Melua-albummá változott, így ez Katie ötödik stúdióalbuma. Amelyen feldolgozások mellett új dalok is vannak, maga az album pedig bensőséges, meghitt, romantikus hangulatú, nagyívű, szépen, klasszikusan hangszerelt dalokkal. A producer és a hangszerelő ismét a régi munka- és szerzőtárs, Mike Batt. A megjelenés dátuma pedig - 2011 novemberéről elhalasztva, hogy Katie ne hajtsa túl magát - 2012 februárja.