The Doors

Zenei irányzat: Rock
Albumok: 7 db
Megtekintve: Ma 1, összesen 12023 alkalommal

Bemutatás:

A The Doors egy 1965-ben Los Angelesben alakult, az akkori fiatalságra az egyik legnagyobb hatással lévő rockzenekar. Arculatát az énekes Jim Morrison lázadó személyisége határozta meg leginkább. Az ő 1971-ben bekövetkezett halála után az együttes már csak két évig, 1973-ig működött.

Biográfia:

Az együttes 1965-ben alakult meg, miután Jim Morrison és Ray Manzarek – két UCLA filmiskolás diák – találkoztak Los Angelesben (California, USA). Morrison előadta Manzareknek néhány költeményét és dalszövegét, köztük a Moonlight Drive címűt is. Manzarek már tagja volt a Rick And The Ravens együttesnek, míg Krieger és Densmore a Psychedelic Rangers-ben játszott, de már ismerték Manzarek-et közös meditációs óráikról. Az utóbbi kettőt, egy női basszusgitárossal együtt gyorsan felvették az együttesbe és elkezdtek los angeles-i klubokban játszani (London Fog, majd később a Whisky A Go-Go). Az együttest Aldous Huxley könyvének címéről, a "The Doors of Perception" -ról nevezték el.

Miután Paul A. Rotchild producer felfigyelt rájuk, szerződést kötöttek az Elektra Records kiadóval elkezdve ezzel egy hosszú és sikeres együttműködést Rothscild-del és Bruce Botnick hangmérnökkel.

A saját magukról elnevezett bemutatkozó nagylemez (1967) tartalmazta az összes elkészült dalukat, beleértve a közel 10 perces zenei drámát, a The End című számot is. A zenekar annyira lendületben volt, hogy az albumot néhány nap alatt sikerült rögzíteniük. A stúdióban a dalok nagy részét élőben, elsőre sikerült felvenniük. Morrison és Manzarek rendezett egy merész népszerűsítő filmet is a Break On Through című számhoz, ami fontos mérföldkő volt a zenei videó műfaj számára is. Az album szenzációt keltett zenei körökben. A kislemezen elsőként megjelent Light My Fire óriási siker lett, megalapozva a zenekar elismertségét a kor többi nagy zenekara között (pl. Jefferson Airplane, The Grateful Dead). Lehengerlő jóképűségével, megragadó színpadi jelenlétével és szűk bőrnadrágjával Morrison kora egyik legnagyobb szex-szimbóluma lett, habár ő hamar csalódott a sztárok életével járó gáncsoskodásokban.

A második nagylemez, Strange Days majdnem akkora siker volt mint az első és ez még inkább elismertté tette a zenekart. A harmadik nagylemez, (Waiting for the Sun) azonban már azt mutatta, hogy a repertoár kimerülésével a zenekar elkanyarodott az eredeti iránytól és új típusu dalokat írtak. Ez lett az első #1 nagylemezük és a Hello, I Love You pedig az első #1 kislemez az USA-ban. Szintén rajta volt a The Unknown Soldier című szám is, amiből egy kitűnő – saját rendezésű – videóklippet is készítettek, valamint a Not To Touch The Earth, ami egy részlet a legendás 30 perces darabjukból, a Celebration of the Lizard-ból. (Amiből sajnos a hírek szerint nem sikerült egy kielégítő verziót összehozni egy önálló nagylemezhez.) Körülbelül ebben az időben lett sikeres a Touch Me című kislemezük is, amiben a legendás Curtis Amy (szaxofon) és egy szimfónikus zenekar is játszott. A dalszövegek többnyire szociális, pszichológiai és politikai töltéssel bírtak és legtöbbjüket Jim Morrison, The Lizard King (Gyíkkirály) írta. John Densmore jazz-es dobolása, Ray Manzarek kavargó billentyűzetjátéka, valamint Robby Krieger gitározása, ami tartalmazott flamenco-s, indián, blues és klasszikus elemeket is egyedi zenévé állt össze.

A rockzenekarokkal ellentétben a The Doors-ban nem volt basszusgitáros, hanem Manzarek játszotta a basszustémákat Fender elektromos orgonáján. Néhány számban azonban a Morrison Hotel című albumon Lonnie Mack (gitáros), az L.A. Woman -on pedig Jerry Scheff (Elvis Presley basszusgitárosa) játszott vendéggént. Sok számuk született közös munka eredményeként, amihez Morrison általában a szöveggel és a dallammal járult hozzá, míg a többiek megkomponálták a ritmust és összeállították a dalt.

Egyszer, amikor Morrison és Manzarek a californiai tengerparton sétáltak, elhaladt mellettük egy afro-amerikai lány – erre írta Morrison a Hello I Love You című dalt egyetlen éjszaka alatt. A lányra a dalban mint homályos gyémántra hivatkozik. Többen bírálták a dalt annak hasonlósága miatt a Kinks 1965-ös sikeréhez, az All Day And All Of The Night-hoz.

A The Doors gyorsan elismerést vívott ki kihívó és szórakoztató élő előadásaival, lázadó magatartásával. Egy 1967-es élő fellépés során az Ed Sullivan Show-ban az American Broadcasting Corporation hálózatán a cenzorok azt kívánták, hogy változtassák meg a Light My Fire című dalt és a "Girl we couldn't get much higher" helyett használják a kevésbé kétértelmű "Girl we couldn't get much better"-t, mert azt nem lehet drogokra való utalásként értelmezni. Ennek ellenére Morrison az eredeti verziót énekelte az élő adásban és CBS nem tudta megakadályozni a sugárzást, mert a műsor késleltetés nélkül ment. Ed Sullivan olyan mérges volt, hogy az előadás után meg sem rázta a kezüket és soha többé nem hívta meg őket a show-ba. Morrison teljesen megváltozott, amikor színpadra lépett. Manzarek szerint megszűnt önmaga lenni és átváltozott pörgő dervissé, vagy sámánná, ősi eredetű mutatványokat előadva. Grace Slick énekes visszaemlékezése szerint egy koncerten Morrison annyira felpörgött a kábítószerektől, hogy úgy kellett őt lerángatni a színpadról. Egy 1969-es Miami, (Florida, USA) koncerten Morrison állítólag még a nemi szervét is megmutatta. Viselkedése miatt vádat emeltek ellene, azonban sosem sikerült bizonyítani és ítélet sem született. Morrison a következőket mondta: "Sok időt elvesztegettem a perrel Miami-ban. Körülbelül másfél évet. De azt hiszem megérte, mert a per előtt elég gyermeteg képem volt az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről. Most már tisztábban látok." Mialatt Morrison vezető énekesként híressé vált és a lemezborítókon is egyre nagyobb kép jelent meg róla, ő a zenekar számára követelte meg az elismerést. Egy koncert előtt, amikor a bemondó "Jim Morrison és a The Doors"-ként konferálta fel őket Morrison nem volt hajlandó addig színpadra lépni, amíg újra fel nem konferálták őket egyszerűen a "The Doors"-ként.

Élete utolsó két évében kevesebb kábítószert fogyasztott és keményen inni kezdett, ami hamarosan észrevehető lett az előadásaiban is a színpadon és a stúdióban egyaránt. A The Lizard King előli menekülésben - amely teljesen eluralta őt - meghízott és vastag fekete szakállat növesztett. Ez arra kényszerítve a kiadóját, hogy az 1969-ben megjelent Absolutely Live című nagysikerű lemezre egy korábbi fényképét tegyék. Ezen az albumon az 1968-69-es amerikai koncertkörúton készült felvételek és a "The Celebration Of The Wizard" teljes veriója szerepelt. A negyedik nagylemezükkel, a The Soft Parade-del (1969) a zenekar igyekezett folytatni a lendületet, megpróbálva kiterjeszteni a zenei hangzást vonósokkal és basszussal. Ez lett a legkevésbé sikeres nagylemezük Morisonnal, aki addigra komolyan inni kezdett és egyre nehezebb volt együtt dolgozni vele a stúdióban. Mindez azt eredményezte, hogy a felvételek, amelyek korábban egy két nap alatt megvoltak most hetekre is elhúzódtak.

Az 1970-ben megjelent Morrison Hotel című nagylemez a körülmények ellenére sikeres lett. 1971-ben pedig az L.A. Woman-nel visszatértek amerika elismert előadóinak körébe. Úgy értékelték, hogy ez egy "vissza a kezdetekhez" album, ami ismét a blues-os és R&B-os gyökereket pedzegeti, habár a próbák során komoly próbatétel volt Rotchild távozása, aki az új repertoárt koktél zenének nevezte és átadta az irányítást Botnick-nek. Az eredmény szinte klasszikusnak számít a kitűnő anyagokkal és a legjobb lemez lett az 1967-es bemutatkozás óta. A hangulatos Riders On The Storm évtizedekre a rádióállomások alapdarabjává vált.

1971-ben, az felvételei után Morrison úgy döntött, hogy szünetet tart és barátnőjével (Pamela Courson) Párizsba költözött. Ott halt meg rejtélyes körülmények között 1971. július 3-án. Halálát az általánosan elfogadott nézetek szerint kábítószer túladagolás okozta (talán heroin), azonban amint később kiderült nem boncolták fel, mielőtt eltemették a Pere-Lachaise temetőben Párizsban. Évekig keringett az a hír, hogy Morrison csak megrendezte a halálát hogy megszökhessen a reflektorfényből, valamint az is hogy Morrison valójában egy párizsi éjszakai klubban halt meg és testét titokban vitték vissza a lakásába. Azonban a Wonderland Avenue című könyvében Morrison korábbi munkatársa Danny Sugerman azt állítja, hogy a Courson-nal való utolsó találkozásán – ami nem sokkal azelőtt volt, hogy ő is meghalt heroin túladagolás következtében – beismerte Sugerman-nak, hogy Morrison a heroint korábban vele próbálta ki, és mivel Morrison félt a tűktől, ő adta be neki azt az adagot is, amibe belehalt. A The Doors maradék része egy darabig folytatta a zenélést.

Eleinte megpróbálták Morrison-t más énekessel helyettesíteni, Krieger és Manzarek átvette a vokált és két albumot is megjelentettek (az 1971-es Other Voices-t és az 1972 Full Circle-t). Az Other Voices jó kritikákat kapott ugyan, de sikeres nem volt. Az ezután következő Full Circle megjelenése után a zenekar feloszlott, érezve hogy Morrison nélkül már nem az igazi.

The Doors dalszövegek (63 db):

Alabama Song (Whiskey Bar) hun video

Back Door Man video

Been Down So Long video

Blue Sunday video

Break On Through hun video

Cars hiss by my window video

Crawling King Snake video

Do It video

Easy Ride video

End of the Night video

Hello, I love you hun video

Horse Latitudes video

Hyacinth House video

I Looked At You video

Indian Summer video

L.A. Woman video

L'America video

Land Ho! video

Light my Fire hun video

Love Her Madly video

Love me two times hun video

Love street hun video

Maggie M'Gill video

Moonlight drive video

My eyes have seen you hun video

My wild love video

Not to touch the earth video

Peace Frog video

People are strange hun video

Queen of the Highway video

Riders on the storm hun video

Roadhouse Blues video

Runnin' Blue video

Shaman's Blues video

Ship of Fools video

Soft Parade video

Soul Kitchen video

Spanish caravan video

Strange Days video

Take It As It Comes video

Tell All the People video

The Changeling video

The crystal ship video

The End hun video

The Soft Parade video

The Spy hun video

The unknown soldier video

Touch Me hun video

Twentieth Century Fox video

Unhappy girl hun video

Waiting for the sun video

We could be so good together video

Wild Child video

Wintertime love hun video

Wishful Sinful video

Yes, the River Knows hun video

You Make Me Real video

Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

rebcse Hozzászólás ideje: 2012-09-11 21:08:40

Utolsó bejelentkezés:
2020-06-05 19:08:29

Véleménye a(z) "The Doors" előadóról:

Sziasztok! A lista jó, de szerintem egy baromi jó számot kihagytatok aminek szívesen elolvastam volna a fordítását A szám címe: Peace frog

© 2024 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább