Procol Harum

Brit rock együttes, amely 1967-ben alakult. A progresszív rock, illetve a szimfonikus rock stílus képviselői. A legismertebb felvételük az 1967-ben megjelent "Whiter Shade of Pale". Az együttes 1977-ben feloszlott, 1991-ben álltak újra össze. 2012 októberében a zenekart jelölték a "Rock and Roll Hall of Fame"-be.

A legsikeresebb "véletlen" együttes amely valaha is létezett. A zenészek akik egyetlen szám felvételére jöttek össze olyan sikert arattak, hogy "kénytelenek" voltak együttest alapítani. A Procol Harum 1967-ben alakult. Már az első év is eseménydús volt a számukra. A megalakulást követő hónapokban távozott két alapító tag, Bobby Harrison és Ray Rawyer. A helyükre két kiváló muzsikus, B.J.Wilson és Robin Trower érkezett. Tower személyében egy olyan szólógitáros került a bandába, aki Jimi Hendrix nyomdokain lépdelve, annak magaslatait ostromolta. Még 67-ben készült a Whiter Shade Of Pale címû dal, amely egyszerre ismertté tette az együttest. A "Sápadtság fehérebb árnyalata" nemcsak nagyszerű szerzemény, de hűen tükrözte a Procol Harum zenéjének lényegi elemeit, sajátosságát. Hangzásviláguk érdekes elegye a blues és a szimfonikus rocknak, amihez helyenként a klasszikus rock&roll társul. A Harum muzsikája főleg Matthew Fisher orgonajátékára épült, a többi hangszer inkább csak ahhoz kellett, hogy biztosítsák a rockzenei hangzást. Dalaik többségét a Gary Brooker-Keith Reed szerzőpáros alkotta. Első albumuk mely a zenekar nevét viselte 1967 októberében jelent meg és Amerikában nagy sikert aratott. 1968 decemberében felléptek a Miami Pop Festival -on, ahol 100.000 eber ünnepelte őket a Fleetwood Mac, Chuck Berry és a Canned Heat társaságában. A Procol Harum, bár kiváló gitárosa volt, nem a kor igényeinek megfelelő gitár-centrikus rockot játszotta. A zenekar három lemezt készített változatlan felállásban, majd a Salty Dog címû album után (mely a kritikusok szerint a banda legjobb alkotása) az orgonista-producer Fisher kilépett a csapatból, és vele tartott a basszusgitáros Knights is. Érdekes módon a két távozó helyére csak egy zenész, Chris Copping érkezett. Õ játszott mind a billentyűs hangszereken, mind a basszusgitáron. Ekkor csak négy fõvel zenélt a Procol Harum. 1971-ben távozott Robin Trower. Elõször a Jude nevû együttest, majd a Robin Trower Bandet hozta létre. Trower és két kísérõje olyan kiváló bluesos, hard rockos zenét játszottak, mint amilyet csak a nagyok, - Cream, Hendrix csináltak. Még a 70-es évek végén, és a 80-asok legelején is olyan értékes rockmuzsikát produkáltak, amellyel méltán a legjobbak közé emelkedtek. Sikereik közül feltétlen megemlítendő: The Days Of The Eagle, Homburg, Conquistador. 71-ben a kanadai Edmontonban adtak egy rendkívül érdekes koncertet, ahol dalaikat az Edmonton Symphonic Orchestra és a The Camera Singers közreműködésével adták elő. 1972-ben csatlakozott a Procol Harumhoz a basszusgitáros Alan Cartwright, így ismét öten dolgoztak tovább. Ekkor került sor a Grand Hotel című album elkészítésére, amelynek zenéje a melankólikus-dekadens, édes melódikusságon túl mintegy megelőlegezte azt a muzsikát melyet majd Bryan Ferry és a Roxy Music készítenek majd. A felvételen közreműködött a nagyszerű énekesnő Christianne Legrand aki a Swingle Singers a capella kórus tagja.73-ban távozott a gitáros, de jött egy billentyűs, így Copping visszatérhetett a basszusgitárjához. 1974-től változatlan felállásban zenéltek, jelentettek meg albumokat, majd 1977-ben feloszlottak, miután búcsúkoncertet adtak a New York-i Music Academy nagytermében. Az egyetlen állandó Harum zenész, Gary Brooker szólólemezeket készített. Az együttes érdekessége zenéje mellett, hogy egyenjogú tagként szerepel Keith Reid, aki nem volt muzsikus - ő írta a szövegeket. 1991-ben újraalakult a Procol Harum és kiadták a The Prodigal Stranger címû albumot. Ezt követően hosszú turnéra indultak az Egyesült Államokba. Eredeti felállás: Gary Brooker ének, zongora; Ray Rawyer gitár; Matthew Fisher orgona; David Knights basszusgitár; Bobby Harrison dob.