Train

A Train egy amerikai rock banda San Francisco-ból, amely
1993-ban alakult.

A kezdetek:
Pat Monahan énekes hátrahagyva korábbi Led Zeppelin dalok
feldolgozásait előadó zenekarát, 1993 év vége felé átköltözött
Pennsylvaniából Kaliforniába. Itt találkozott Rob Hotchkiss-al.
Elkezdtek kávézókban és más éjszakai helyeken zenélni.
Hamarosan úgy döntöttek, hogy kibővítik a kereteket, és egy
igazi zenekart hoznak össze. Ez a tervük Jimmy Stafford (gitár),
Charlie Colin (basszusgitár), és Scott Underwood (dob) érkezése
után teljesült is 1994-ben.
Nagy lendülettel nekikezdtek a próbáknak, és össze is hoztak egy
zenei anyagot, de nem sikerült hozzá kiadót találniuk, ezért saját
kiadásban jelentették meg. Ez a zenei anyag alig ismert, hiszen a
koncertjeiken próbálták csak értékesíteni.

Azután 1998. február 24-én jelent meg a zenekar debütáló albuma
a Train, amelyről a saját költségükön 3 dalt külön is megjelentettek.
Ezek: a Free, a Meet Virginia, és az I Am. Végül a 3 külön dal is, és
az album is sikeresnek bizonyult, így beindult a karrierjük.

A kezdeti sikerek után:
2001. március 27-én megjelent a második album, a Drops of Jupiter.
Óriási sikert hozott az együttesnek és hamar platina lemez lett.
Drops of Jupiter (Tell Me) pedig 54 héten át trónolt a slágerlisták élén,
azután Grammy-díjat kapott a legjobb rock dal kategóriában, és még
a hangszerelés és zenei rendezés kategóriában is Grammy-díjas lett.

Jött a harmadik album a My Private Nation 2003. június 3-án. Ezen
még szerepel Rob Hotchkiss, de a zenei iránybeli nézetkülönbségek
miatt ebben az időben kilépett a zenekarból. Azután októberben meg
Charlie Colint küldték el a drogproblémái miatt. A helyére Johnny Colt
került, és bevették a billentyűs Brandon Bush-t is, aki már korábban is
zenélt velük.

A Train negyedik stúdióalbuma, a For Me, It's You, 2006. január 31-én
jelent meg. Ez lett az egyetlen sikertelen album a pályafutásuk során.
A kudarc hatására leálltak 2006 novemberében.

Pat Monahan 2007. szeptember 18-án kiadott egy szóló albumot.
Címe: a Last of Seven. És ít néhány dalt más előadóknak is. Ilyen
a Kris Allen számára Toby Gad-al közösen írt The Truth című dal.

2009 nyarán kezdték újraindítani az együttest. 2009. október 27-én
jött ki a Save Me, San Francisco című ötödik albumuk. Ez ismét
sikeres lett, hamar megközelítette az egymilliós eladási számot az
Egyesült Államokban. A zenekar ekkor csak 3 tagú volt hivatalosan.
Pat Monahan, Jimmy Stafford, és Scott Underwood. A felvételeket
vendég zenészekkel oldották meg.
Azután bevették a zenekarba Hector Maldonado basszusgitárost,
és Jerry Becker billentyűst.
Megjelent a hatodik album a California 37, 2012. április 13-án.

2014 júniusáig ez az öt tagú felállás szerepelt. 2014. június 5-én
Scott Underwood távozott, és a helyére Drew Shoals került.
A Bulletproof Picasso című hetedik albumon már ő dobol. Ez az
album 2014. szeptember 12-én jelent meg.
2005. november 13-án kiadtak egy karácsonyi albumot is, amely
a Christmas in Tahoe címet kapta. Ezen csak három saját dal van,
a többi tizenkettő feldolgozás. Ezen az albumon a két korábban
csak segéd-vokailsta, Nikita Houston és Sakai Smith, már rendes
tagként szerepel.

2016. június 3-án jelent meg a Train Does Led Zeppelin II című
album, amelyen már Jimmy Stafford nem szerepel. Helyette
Luis Maldonado gitározik.
2016. október 8-án jelentette be hivatalosan is Jimmy Stafford,
hogy elhagyta a zenekart.

Tizedik albumuk címe A Girl, a Bottle, a Boat. Ez 2017. január
27-én látott napvilágot.

Keressük az együttes biográfiáját!