Phoebe Killdeer and The Short Straw
Bemutatás:
Phoebe Killdeert a közönség világszerte a Novelle Vague bájos énekesnőjeként ismeri, jórészt egyik legzseniálisabb, legszívszaggatóbb előadása, a Just Can’t Get Enough jóvoltából. Három évet turnézott végig a világsikert aratott zenekarral, s ő az, aki második lemezükön elbájol és megőrjít.
Azonban a Nouvelle Vague nem volt elég a számára, s eldöntötte, visszatér ahhoz, ami ő maga. Mert Phoebe valójában egy elképesztően dögös, bluesba mártott énekhangú, szikrázó szemű énekes és izgalmas elbeszélő, akinek a vénájában egy női Tom Waits vagy Nick Cave csörgedezik. Elképesztő, hol fátyolos, hol karcos, mindig magával sodró, meggyőző és izgalmas hangja, lehengerlő színpadi megjelenése egyfajta világvége érzést kelt, amelyben ott a rock, a gyönyörűen nyers gitárok, a soul, s a hetvenes éves tisztán ütős és kifinomult hangzása a mai kor apokaliptikus erejével és élményével társítva.
Bár Phoebe számaival és énekével egy egész sor vezető együttessel együttműködött már karrierje kezdetén, olyanokkal, mint a Bang Gang, a Basement Jaxx, a True Stories, Ernest Saint Laurent, a Zero dB, nem beszélve a Novelle Vague-ról, hosszú keresés után végül megtalálta azt az érzéki, őszinte és ütős hangzású bandát, amilyet keresett: a The Short Straws hangulatát ugyanaz az üzemanyag fűti, amely az övét, mélyében ott lángol a rock’n’roll, s annak testvérei, a rock, a blues és a soul.
Phoebe Killdeer és a Short Straws mindkét lemeze híven tükrözi Phoebe elképesztő személyiségét, tehetségét, tüzét, ott lüktet bennük a sodró erő, a vérbő rock hangzás, a fehér zaj, a visszhangzó terek – akárcsak David Lynch filmjeit hallanánk zeneként, s felettük lebeg az elképesztően szép ének. A Birthday Party, a 16 Horsepower, a Cowboy Junkies, de leginkább Nick Cave Grindermanje juthat az eszünkbe a hallatán, akiknek a vadsága egy szédítő női hangon és alakban jelenik meg Phoebe még újabb és még frissebb világában.
Felállás:
Phoebe Killdeer (eredeti neven Phoebe Tolmer) - ének
Cedric Le Roux - gitár
Alex Maillard - basszusgitár
Raphael Seguinier - dob
Azonban a Nouvelle Vague nem volt elég a számára, s eldöntötte, visszatér ahhoz, ami ő maga. Mert Phoebe valójában egy elképesztően dögös, bluesba mártott énekhangú, szikrázó szemű énekes és izgalmas elbeszélő, akinek a vénájában egy női Tom Waits vagy Nick Cave csörgedezik. Elképesztő, hol fátyolos, hol karcos, mindig magával sodró, meggyőző és izgalmas hangja, lehengerlő színpadi megjelenése egyfajta világvége érzést kelt, amelyben ott a rock, a gyönyörűen nyers gitárok, a soul, s a hetvenes éves tisztán ütős és kifinomult hangzása a mai kor apokaliptikus erejével és élményével társítva.
Bár Phoebe számaival és énekével egy egész sor vezető együttessel együttműködött már karrierje kezdetén, olyanokkal, mint a Bang Gang, a Basement Jaxx, a True Stories, Ernest Saint Laurent, a Zero dB, nem beszélve a Novelle Vague-ról, hosszú keresés után végül megtalálta azt az érzéki, őszinte és ütős hangzású bandát, amilyet keresett: a The Short Straws hangulatát ugyanaz az üzemanyag fűti, amely az övét, mélyében ott lángol a rock’n’roll, s annak testvérei, a rock, a blues és a soul.
Phoebe Killdeer és a Short Straws mindkét lemeze híven tükrözi Phoebe elképesztő személyiségét, tehetségét, tüzét, ott lüktet bennük a sodró erő, a vérbő rock hangzás, a fehér zaj, a visszhangzó terek – akárcsak David Lynch filmjeit hallanánk zeneként, s felettük lebeg az elképesztően szép ének. A Birthday Party, a 16 Horsepower, a Cowboy Junkies, de leginkább Nick Cave Grindermanje juthat az eszünkbe a hallatán, akiknek a vadsága egy szédítő női hangon és alakban jelenik meg Phoebe még újabb és még frissebb világában.
Felállás:
Phoebe Killdeer (eredeti neven Phoebe Tolmer) - ének
Cedric Le Roux - gitár
Alex Maillard - basszusgitár
Raphael Seguinier - dob
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!