Kino

Zenei irányzat: Pop, Pop-Rock
Albumok: 2 db
Megtekintve: Ma 1, összesen 739 alkalommal

Bemutatás:

A Kino (Кино) az 1980-as, 1990-es évek egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású orosz (pop/underground-)rockzenekara volt.

Biográfia:

Az együttest az orosz-koreai származású Viktor Coj, Alekszej Ribin és Oleg Valinszkij alakította 1981 nyarán Leningrádban (ma Szentpétervár), a Szovjetunióban. A zenekar eredeti neve Гарин и Гиперболоиды (Garin i giperboloidi, Garin és a hiperboloidok) volt, és kezdetben punkzenét játszott. A nevet Alekszej Tolsztoj Garin mérnök hiperboloidja című, 1927-ben megjelent tudományos-fantasztikus regénye ihlette. Egy évvel később, miután Valinszkij elhagyta a zenekart, az együttes Kinóra (кино: ’mozi’ oroszul) változtatta a nevét. Mivel a Szovjetunióban a rockzene ebben az időben „szovjetellenesnek” számított, a Kino a többi rockzenekarhoz hasonlóan félhivatalos, underground klubokban és zenészek magánlakásán (úgynevezett kvartirnyikokban) lépett fel. 1982 nyarán látta meg a napvilágot a Kino első, 45 című nagylemeze. A címben szereplő szám eredetileg a lemez percekben mért hosszára utalt, bár az albumról első megjelenésekor egy dal lemaradt. A felvételnél az Akvarium együttes tagjai is segédkeztek. A dalokban határozott politikai üzenet volt felismerhető. Az Электричка (Elektricska, kb. HÉV) című felvételben egy férfi fenn ragad egy járaton, amely oda viszi, ahová nem szeretne menni. Az egyértelmű metafora miatt a dalt rövid időn belül betiltották. A lemez bolti terjesztéséről természetesen szó sem lehetett; nem hivatalos csatornákon, kézről kézre adták tovább. 1983 nyarán nézeteltérések miatt Ribin, az együttes gitárosa is távozott a zenekarból. Helyére az örmény származású Jurij Kaszparjan került. Coj és Kaszparjan Alekszej Visnyával közösen készítette el a 46 című demófelvételt. 1984-ben megalakult a Kino második változata. Tagjai: Viktor Coj (gitár, ének), Jurij Kaszparjan (gitár, ének), Georgij (Gusztav) Gurjanov (dob, ének) és Alekszander Tyitov (basszusgitár, ének). Tyitov korábban az Akvarium tagja volt, a Kinóban rövid idő után Igor Tyihomirov vette át a helyét. Az igazi elismertséget az 1986-ban megjelent Ночь (Éj) című album hozta el a Kino számára. A lemezről hat dal szerepelt a Red Wave: 4 Underground Bands from the USSR című amerikai válogatáson. A peresztrojka beköszöntével az együttes az undergroundból kiemelkedve bekerült a szovjet zenei élet első vonalába. Az 1988-as Группа крови (Vércsoport) című lemez és a Coj főszereplésével készült Игла (Tű) című film népszerűségük csúcspontjára röpítette a zenekart. Két további lemez és sikeres turnésorozat következett. 1990. augusztus 15-én Viktor Coj Riga közelében autóbalesetet szenvedett, melyben életét vesztette. Az autóban volt a tervezett új albumhoz felvett éneksávokat tartalmazó kazetta is, mely épségben maradt. A zenekar többi tagja az éneksávokat felhasználva befejezte a Kino utolsó nagylemezét, amely 1990-ben, cím nélkül jelent meg. Teljesen fekete borítója miatt a rajongók körében elfogadott cím Чёрный альбом (Fekete lemez). Coj halála után az országban számtalan helyen jelentek meg „Цой жив!” (Coj él!) feliratok a falakon. Az Arbatszkaja állomást teljesen beborították a gyászoló rajongók üzenetei. A mondat még ma is fel-felbukkan a graffitik között.

Tagok:

Viktor Robertovics Coj

akusztikus gitár

Jurij Kaszparajan

szóló gitár

Kino dalszövegek (4 db):


Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2017 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább