Dalszöveg beküldése
Módosítás küldése
Hozzáadás a kedvencekhezBemutatás:
1963-ban alakult ausztrál folk-rock és pop együttes.
Eredeti felállás: Judith Durham (ének)
Ken Ray (szólóének, gitár)
Athol Guy (bőgő)
Keith Poteger (12 húros gitár, bendzsó)
Bruce Woodley (gitár, bendzsó, mandolin)
A beatkorszak hagyott helyet a szép dallamokat szállító előadóknak. Ilyen volt például az Ausztráliából induló és Nagy-Britanniában befutó Seekers együttes. Kitűnő szerzeményeik közül listát vezetett az I’ll Never Find Another You (Dusty Springfield fívérének szerzeménye), vagy az orosz Volga-dalt feldolgozó The Carnival Is Over. Az együttes a hatvanas évek végén feloszlott, de a tagok később is többször felléptek együtt. Összesen 60 milliónál több lemezük fogyott. A leghíresebb dalaik közül milliónál több példányt adtak el az I’ll Never Find Another You, az A World of Our Own, a Georgy Girl és a The Carnival is Over című dalaikból.
Joan Baez, Bob Dylan, Peter, Paunl and Mary nyomában indult el a négy, elsősorban hangszeres, de kitűnően vokálozó fiú - Athol Guy, Keith Potger, Bruce Woodley és Ken Ray - akikhez csakhamar csatlakozott a jazzes körökből érkező, gyönyörű hangú Judith Durham. Judith szólóénekével és társainak színvonalas hangszeres kíséretével, tömör hangzásával világszerte népszerű lett.
Judith kitűnő képességei ellenére eleinte nem vágyott szólópályára. A Seekers mellett a hatvanas évek végéig kitartott, s csupán az évtized végén lépett saját útra, amikor a műfaj is válságba jutott. Neve addigra már annyira összeforrt az együttessel, hogy szólóban nem tudott ütős karriert folytatni.
A Seekers már 1963-ban, Ausztráliában is jelentetett meg lemezeket. A rajta hallható dalok, köztük a Chilly Winds, a Kumbaya, az All My Trial és az If I Had a Hammer joggal keltették fel a szélesebb közönség figyelmét. A társaság 1964 elején települt át Londonba, s az ott megjelent The Seekers szép sikert hozott. Ezt a stílust követték késöbbi albumaik, az angliai kiadású és 1965-ben megjelent A World of Our Own méltán vált népszerűvé az olyan kitűnő dalokkal, mint az Allenton Jail, a This Land is Your Land, a Cotton Fields, a Lemon Tree, a Five Hundred Miles, a Four Strong Winds és a Don’t Think Twice, It’s All Right. Ez a lemez már bekerült az amerikai Billboard 200-as albumlistára is, ha nem is az élvonalba. A Georgy Girl című albumuk viszont 10. lett a Billboardon.
A Seekers később kicsit kommerszebb irányba fordult, amit nem lehet hibájukul felróni, mert a 1966 után született nagy sikerek is fantasztikus technikai színvonalon készültek. Ezekkel a dalokkal - Walk With Me, Georgy Girl vagy a Beethoven IX, szinfóniájának Örömódáját feldolgozó Emerald City - a korábbiaknál nagyobb sikereket értek el. Közben – főleg Ausztráliában – óriási tömegeket vonzó, remek koncerteket adtak.
A hanyatlás 1968-ban érte utol a Seekerst. Judith felejthető szólókarriert kezdett. A fiúk – új lánnyal - a nagyon slágeres New Seekersszel vélték megtalálni a sikeres folytatást.
A hetvenes-nyolcvanas évek a klasszikus Seekers nélkül teltek el, de 1992-ben újra összeállt a teljes csapat. Judith Durham súlyos autóbalesete ellenére 1993-tól folyamatosan koncertezett a legendás együttes. Száznl több koncertet adtak együtt, felléptek a londoni Royal Albert Hallban. A kilencvenes években megjelent Judit Durham életrajza is, s jónéhány “korszakos” lemezükkel örvendeztették meg a CD-vásárlókat.
Forrás:
(Kovács Miklós)
literatura .hu
Eredeti felállás: Judith Durham (ének)
Ken Ray (szólóének, gitár)
Athol Guy (bőgő)
Keith Poteger (12 húros gitár, bendzsó)
Bruce Woodley (gitár, bendzsó, mandolin)
A beatkorszak hagyott helyet a szép dallamokat szállító előadóknak. Ilyen volt például az Ausztráliából induló és Nagy-Britanniában befutó Seekers együttes. Kitűnő szerzeményeik közül listát vezetett az I’ll Never Find Another You (Dusty Springfield fívérének szerzeménye), vagy az orosz Volga-dalt feldolgozó The Carnival Is Over. Az együttes a hatvanas évek végén feloszlott, de a tagok később is többször felléptek együtt. Összesen 60 milliónál több lemezük fogyott. A leghíresebb dalaik közül milliónál több példányt adtak el az I’ll Never Find Another You, az A World of Our Own, a Georgy Girl és a The Carnival is Over című dalaikból.
Joan Baez, Bob Dylan, Peter, Paunl and Mary nyomában indult el a négy, elsősorban hangszeres, de kitűnően vokálozó fiú - Athol Guy, Keith Potger, Bruce Woodley és Ken Ray - akikhez csakhamar csatlakozott a jazzes körökből érkező, gyönyörű hangú Judith Durham. Judith szólóénekével és társainak színvonalas hangszeres kíséretével, tömör hangzásával világszerte népszerű lett.
Judith kitűnő képességei ellenére eleinte nem vágyott szólópályára. A Seekers mellett a hatvanas évek végéig kitartott, s csupán az évtized végén lépett saját útra, amikor a műfaj is válságba jutott. Neve addigra már annyira összeforrt az együttessel, hogy szólóban nem tudott ütős karriert folytatni.
A Seekers már 1963-ban, Ausztráliában is jelentetett meg lemezeket. A rajta hallható dalok, köztük a Chilly Winds, a Kumbaya, az All My Trial és az If I Had a Hammer joggal keltették fel a szélesebb közönség figyelmét. A társaság 1964 elején települt át Londonba, s az ott megjelent The Seekers szép sikert hozott. Ezt a stílust követték késöbbi albumaik, az angliai kiadású és 1965-ben megjelent A World of Our Own méltán vált népszerűvé az olyan kitűnő dalokkal, mint az Allenton Jail, a This Land is Your Land, a Cotton Fields, a Lemon Tree, a Five Hundred Miles, a Four Strong Winds és a Don’t Think Twice, It’s All Right. Ez a lemez már bekerült az amerikai Billboard 200-as albumlistára is, ha nem is az élvonalba. A Georgy Girl című albumuk viszont 10. lett a Billboardon.
A Seekers később kicsit kommerszebb irányba fordult, amit nem lehet hibájukul felróni, mert a 1966 után született nagy sikerek is fantasztikus technikai színvonalon készültek. Ezekkel a dalokkal - Walk With Me, Georgy Girl vagy a Beethoven IX, szinfóniájának Örömódáját feldolgozó Emerald City - a korábbiaknál nagyobb sikereket értek el. Közben – főleg Ausztráliában – óriási tömegeket vonzó, remek koncerteket adtak.
A hanyatlás 1968-ban érte utol a Seekerst. Judith felejthető szólókarriert kezdett. A fiúk – új lánnyal - a nagyon slágeres New Seekersszel vélték megtalálni a sikeres folytatást.
A hetvenes-nyolcvanas évek a klasszikus Seekers nélkül teltek el, de 1992-ben újra összeállt a teljes csapat. Judith Durham súlyos autóbalesete ellenére 1993-tól folyamatosan koncertezett a legendás együttes. Száznl több koncertet adtak együtt, felléptek a londoni Royal Albert Hallban. A kilencvenes években megjelent Judit Durham életrajza is, s jónéhány “korszakos” lemezükkel örvendeztették meg a CD-vásárlókat.
Forrás:
(Kovács Miklós)
literatura .hu
Albumok:
Videók:
Zeneszöveg hozzászólások
Utolsó bejelentkezés:
2021-12-23 12:54:37
Véleménye a(z) "The Seekers" előadóról:
Érdekes, én pont az ellenkezőjét olvastam annak, amit az együttes ismertetőjében írtak. Judith Durham Egy nagyon magasan képzett zenész, kitünőre diplomázott zongora szakon az ausztrál állami zenei egyetemen és tudott zenét szerzni, zongorázni és énekelni. 1968-ban az ausztrál tévében egy filmsorozatban kapott szerepet, valamint férjhez ment és nagyon szép sikereket ért el, saját magát kisérve zongorán. Az együttes mélyrepülésbven volt úgymond, mert nem találtak helyette megfelelő énekest. 1990-ben volt egy autóbalesete, azután 1994-ben meghalt a férje és ekkor hivatalosan is bejelentették, hogy újra a The Seekers-szelk lép föl. Az együttest néhány hónap alatt újra a csúcsra juttatta. Az együttes azóta is léztezik, nem szünt meg, bár már nem szerepelnek sokat, mivel Judith Durham-nek volt egy agyvérzése 2013-ban, 70 éves korában. Ebből felépült, de sajnos a kotta író és olvasó képessége csökkent, de az énektudása semmit nem változott. 2014-ben egy műsort adtak az együttes újjáalakulásának 25. évfordulója alkalmábol, valamint 2014-ben készült el a Georgy Girl című musikcal is, aminek 2015-ben volt a premierje.