Dalszöveg beküldése
Módosítás küldése
Hozzáadás a kedvencekhezBemutatás:
Ana Lovisa Johnsson 1977. október 4-én született Gothenburgban, ami Svédországban található. Szülei, Rolph és Carina Johnsson építészek, de életükben mindig nagy szerepet játszott a zene.
Biográfia:
Ana 2009-ben San Diegóba költözött, de 2010-ben visszatért Stockholmba. Jelenleg magánéletére koncentrál.Ana tinédzserként tagja volt az @groove nevű bandának is.
Később egy tehetségkutató műsornak köszönhetően (The Popstars) bekerült Jenny Bergfoth, Malin Olsson, Johanna Landt és Susanna Paloleta mellé az Excellent együttesbe. Hatalmas sikert arattak, több top 10-es daluk is volt, sok eladott albummal és telt házas koncertekkel büszkélkedhettek. Az énekesnő stílusának viszont nem felelt meg a banda, így kiszállt a csapatból. Szólókarrierbe kezdett.2003 őszén jelent meg a rádiókban a The Way I Am című száma, ami végül Németországba is eljutott.
Jelölték a 2004 NRJ Awards-ra is. Első albumát Cuz I Can címmel jelentette meg 2004-ben, de a The Way I Am volt az első nemzetközi albuma.Még ugyanebben az évben a Columbia Tristar felkérte őt, hogy a Pókember 2 filmzenei korongjára énekeljen fel egy dalt. Ez nem volt más, mint a We Are, ami meghozta számára az áttörést.
A The Way I Am albumból közel félmillió példány talált gazdára, míg a We Are-ból ötmillió! Következő kislemeze a Don't Cry For Pain volt, aminek videó klipjében szerepelt a Pussycat Dolls egyik tagja, Jessica Sutta, majd megjelent a Coz I Can is. Ezek a dalok is szép eredményt értek el, de közel sem arattak akkora sikert, mint a We Are. Grammy-díjra is jelölték.
2009-ben egy svéd magazinnak elárulta, hogy hogy újra be fogja indítani a karrierjét. Állítólag már új dalokat is írt az albumára.
„Sohasem hagyok fel az énekléssel, az írással és a zeneszeretetével.”
Később egy tehetségkutató műsornak köszönhetően (The Popstars) bekerült Jenny Bergfoth, Malin Olsson, Johanna Landt és Susanna Paloleta mellé az Excellent együttesbe. Hatalmas sikert arattak, több top 10-es daluk is volt, sok eladott albummal és telt házas koncertekkel büszkélkedhettek. Az énekesnő stílusának viszont nem felelt meg a banda, így kiszállt a csapatból. Szólókarrierbe kezdett.2003 őszén jelent meg a rádiókban a The Way I Am című száma, ami végül Németországba is eljutott.
Jelölték a 2004 NRJ Awards-ra is. Első albumát Cuz I Can címmel jelentette meg 2004-ben, de a The Way I Am volt az első nemzetközi albuma.Még ugyanebben az évben a Columbia Tristar felkérte őt, hogy a Pókember 2 filmzenei korongjára énekeljen fel egy dalt. Ez nem volt más, mint a We Are, ami meghozta számára az áttörést.
A The Way I Am albumból közel félmillió példány talált gazdára, míg a We Are-ból ötmillió! Következő kislemeze a Don't Cry For Pain volt, aminek videó klipjében szerepelt a Pussycat Dolls egyik tagja, Jessica Sutta, majd megjelent a Coz I Can is. Ezek a dalok is szép eredményt értek el, de közel sem arattak akkora sikert, mint a We Are. Grammy-díjra is jelölték.
2009-ben egy svéd magazinnak elárulta, hogy hogy újra be fogja indítani a karrierjét. Állítólag már új dalokat is írt az albumára.
„Sohasem hagyok fel az énekléssel, az írással és a zeneszeretetével.”
Tagok:
Albumok:
Videók:
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!