Jethro Tull

Zenei irányzat:	Hard rock, folk rock, progresszív rock, blues-rock

Albumok:	25 db

Megtekintve: Ma 2, összesen 11562 alkalommal

Bemutatás:

A Jethro Tull a nagy-britanniai Blackpoolban alakult 1968-ban. Zenéjüket Ian Anderson sajátos éneklési stílusa, páratlan fuvolajátéka és a szokatlan, meglehetősen összetett dalszerkesztés jellemzi. Zenéjük – bár először csak blues rockot játszottak – klasszikus, kelta és art rock elemeket is egyesít magában. Anderson annak tulajdonítja a Jethro Tull egyedülálló hangzását, hogy a zenekar tagjai sohasem használtak semmiféle kábítószert. Pályájuk kezdeti szakaszán sok zenekarról vettek példát, de később sikerült egy sajátos, könnyen felismerhető, csak rájuk jellemző stílust kialakítaniuk. Világszerte több mint 60 millió lemezt adtak el.

Biográfia:

A rock történet egyik legegyedibb, legkülönösebb hangzású progresszív zenekara. Zenéjük a blues, folk és a rock keveréke. 1968-ban egy fesztiválon tűnnek föl. Anderson fuvolajátéka, éneklése és akusztikus gitározása bámulatba ejti a közönséget. Koldusszerű öltözete, Robin Hood-os, lábát térdig felemelő kiállása igazi extravagáns külsőt kölcsönöz Anderson-nak. Első LP-jük a This Was az R&B egyik gyöngyszeme. A lemezről egy sikeres kislemez is megjelenik a Love Story. Mick Abrahams hamar kilép a csapatból és megalapítja a remek Blodwin Pig-et. A munka nem marad abba, Anderson irányítása alatt megjelenik a Stand Up album. Ez az LP a folk, a rock és a blues keveréke. Sőt egy Bach átirat is található rajta a Bouree. Egy két A oldalas kislemezükkel a Witch’s Promise/Teacher listára kerül. 1970-ben a Benefit nagylemez után egy jótékonysági koncerten vesznek részt a drog ellen. 1971-es albumuk az Aqualung a kritikusok szerint a csapat legjobb nagylemeze. Ezen található a Cross Eyed Mary, Hymn 43 és a Locomotive Breath és itt már játszik máig elmaradhatlan gitárosa Barriemore Barlow. A lemez Angliában negyedik helyezett az és ezek után a Jethro Tull világhírű lesz. Világkörüli turnéjuk remekül sikerül. Két nagyon sikeres koncept (összefüggő mondanivalójú) lemezük jelenik meg az 1972-es Thick As A Brick, amely Amerikában két hétig listavezető és az 1973-as Passion Play. Ez az album is első helyezett az USA-ban. Ezután aTull kisebb válságba kerül, bár közben megjelenik egy válogatásuk a Living In The Past. A mélyponton hamar túljutnak és több LP-jük is a War Child, a Minstrell In The Gallery és a 1976-os To Old To Rock And Roll, Too Young To Die és a War Child, amelyeken rövidebb slágeres dalok találhatók, természetesen a Tull hagyományát megőrizve. 3 év szünet után Angliában koncerteznek egyik legjobb albumuk dalaival a Songs From The Wood-al. Az 1978-as Bursting Out dupla lemezükre a New York-i Madison Square Garden-ben felvett koncertjeik legjobb dalait gyűjtik össze. Anderson szemét megdobják egy koncerten, de szerencsére pár nap alatt meggyógyul. John Glascock szívműtéte alatt meghal. Anderson rövid ideig önállósítja magát és egy önálló lemezt ad ki, Walk Into The Light-ot. A lemez producere a Roxy Music-ból és több más zenekarból ismert Eddie Jobson. A nyolcvanas években is töretlenül folytatják a munkát. Megjelenik a Broadsword And The Beast, egy szólólemez az Under Wraps kissé az elektronikus hatás jegyében, a Lap Of Luxury, a Crest Of A Knave. 1988-ban 20 éves jubileumi turnéra indulnak és egy 3Cd-s 65 számot tartalmazó lemezzel, ünnepelnek. A Tull a nyolcvanas évek közepére bekeményít és két rock lemezzel, jelentkeznek a Rock Island-el és a Catfish Rising-al. Viszont egy Unplugged szerű kísérletet is tesznek a Little Light Music lemezükön 1992-ben. Egy hetvenes évekre emlékeztető CD-t adnak ki Roots to Branches címen. 1995-től 4 évig különféle válogatásokat és koncert felvételeket adnak ki. 1999-ben jelentkeznek egy új CD-vel a J-Tull. Com-al.