Apocalyptica

Az Apocalyptica egy finn, turkui zenekar, melynek jelenlegi négy tagja Eicca Toppinen, Paavo Lötjönen, Perttu Kivilaakso és Mikko Sirén. Régebben is négyen voltak, előző tag volt Antero Manninen és Max Lilja, bár Antero Manninen még mindig fellép a színpadon, ha tud. Mikko Sirén 2003 óta turnézik a bandával, az Apocalyptica albumon már ő dobolt 2005-ben. 2006-tól hivatalosan is tag.
Különlegességük, hogy – bár komolyzenei tanulmányaik vannak, és komolyzenét is játszanak – heavy metalt játszanak csellón. Saját számaik a komolyzenét és a heavy metalt ötvözik.

Amióta 1993-ban a finn rockbanda, az Apocalyptica megalakult, 6 stúdiólemezt jelentettek meg, köztük számos instrumentális és számos vokális alapú nótát. Bármilyen stílusban dolgoznak is - az atmoszférikus bevezetőtől a lüktető ritmusokig - a zenéjük mindig megragadó, dinamikus és dallamokkal teli. De a 7. albumukkal, a "7th Symphony"-vel a banda egy olyan korongot alkotott, amely nemcsak szimfonikus, hanem maga a szimfónia. "Az instrumentális részek jóval instrumentálisabbak, mint korábban bármikor" - mondja a vezető szövegíró és csellista Eicca Toppinen. "Az előző albumoknál olyan dalaink voltak, amelyek vokálisnak tűntek, de a végére kiderült, hogy instrumentálisak. Ezúttal viszont az instrumentális számok tiszták, hosszú progresszív részekkel kiegészítve. Olyan instrumentális dalokat akartunk, amelyek hallatán senkiben nem merül fel a kérdés, hogy "jó, oké, de hol vannak a vokális részek?" "Ugyanakkor a "7th Symphony" olyan rockos dalokat tartalmaz, amely a 2001-es átütő sikerű "Cult" óta megjelenteknél jóval keményebb. Másrészről pedig ha a "Cult" arra késztette a rajongókat, hogy más szemszögből kezdjék nézni az Apocalypticát, akkor a "7th Symphony"-ról elmondhatjuk, hogy egy újabb előrelépés a banda kreatív fejlődésében. A korongon található dalok nagy részének producere Joe Barresi (Queens of the Stone Age, Tool), míg a négyből két vokális számért Howard Benson (My Chemical Brothers, Papa Roach) a felelős. A többi vendégénekesre sem lehet panasz, ők is igazán nagyszerűek: Brent Smith a Shinedownból a "Not Strong Enough" című dalt énekli, melyet a díjnyertes Diane Warren (Aerosmith, Toni Braxton, LeAnn Rimes, Trisha Yearwood) írt, és a producer Howard Benson (My Chemical Romance, Papa Roach) volt. Benson ezen kívül dolgozott még a Flyleaf zenekarban éneklő Lacey-vel a "Broken Pieces" című dalon. Az albumon az egyik legkeményebb dal a "Bring Them To Light", mely egy közös munka Joe Duplantier-vel, a francia extrém progresszív metált játszó Gojira zenekarból. Toppinent Duplantiernek a francia lemezkiadója mutatta be. "Volt egy olyan megérzése, hogy jól ki fogunk jönni egymással, és igaza is lett" - meséli a csellista. "A kombináció nagyszerű. Nem hangzik úgy, mint egy Gojira nóta, de úgy sem, mint egy Apocalyptica dal. Szimfonikus trash metál, és Joe úgy énekli a vokálmintákat, ahogy a Gojirában sosem, és ez teszi még izgalmasabbá." Toppinen egyik kedvenc nótája a "7th Symphony"-n a "Beautiful" című. A teljesen zenei szám három csellóval és Mikko Sirén dobjátékával készült. "Ez volt az első alkalom Mikko életében, hogy basszust játszott a dobon." - meséli Toppinen. "Ez egy gyönyörű akusztikus dal, mely a stúdióban egyben lett felvéve." Ha a "Beautiful" egy kicsit olyan csupasznak és gyengének tűnik, az csak amiatt van, ahogy felvettük a dalt. "Elhatároztuk, hogy meztelenül játsszuk el" - meséli Toppinen. "Az egy olyan pillanat volt, amikor négy fickó tök meztelenül akusztikus zenét játszott egy stúdióban. Meztelennek lenni mindig új érzéseket hoz az embernek. Megpróbáltuk ruhában is, de úgy éreztük, valami hiányzik. Mikko szerette volna emlékezetessé tenni az első basszus játékát azzal, hogy meztelenül játszik, és mivel ő már levetkőzött, úgy gondoltuk, hogy "jó, akkor mi is levetkőzünk". Máris sokkal mókásabb volt az egész." Az Apocalyptica tavaly ősszel kezdte el írni a "7th Symphony"-t, Sirén Los Angelesbe utazott, hogy a gitárjátékát rögzítsük. De amint megérkezett, Toppinent hirtelen elöntötték a kreatív ötletek. "3 új dalt is írtam" - meséli. "Így én csak elküldtem neki a demókat, ő pedig eljátszotta a dalokat. Aztán felvettük az összes többi részt, és nagyon érdekes volt úgy stúdióba vonulni egy dallal, hogy nem próbáltuk el együtt, és nem volt meg a végleges variáció. Egy csomó minden hiányzott. De mindenképpen érdekes volt, hiszen rá voltunk kényszerülve arra, hogy másképpen csináljunk dolgokat, és folyton kreatívak legyünk. Emiatt az egész valahogy frissebbnek tűnt, nem volt olyan, mint máskor, amikor azt mondtuk "jó,akkor most felvettük 5 különböző változatban, válasszuk ki, melyik legyen." A "7th Symphony" nem más, mint 17 év kemény munkájának zenei csúcspontja. Az Apocalyptica 1993-ban indult, és eleinte olyan volt, mint egy outlet Toppinen és 3 osztálytársa számára, akik klasszikus zenét tanultak a rangos Sibelius Academy-n. 3 évvel később kijött debütáló albumuk, az "Apocalyptica Plays Metallica by Four Cellos". "Amikor az első albumot készítettük, annyi volt az elvárásunk, hogy fogyjon el 1000 darab, meg kapjunk néhány felkérést, aztán kész. De aztán, amikor sorra érkeztek a felkérések az első album után, minden megváltozott. Rájöttünk, hogy az első album talán mégis rémesen hangzik, úgyhogy csinálnunk kéne egy olyat, ami sokkal izgalmasabb." Az 1998-as "Inquisition Symphony Apocalyptica"-ban már finomítottak a megközelítésükön, és jobb eredményt tudtak elérni Otto Donnerrel és Hiili Hiilesmaaval. Csakúgy, mint a debütáló albumukon, ezen is helyet kaptak átdolgozások a Metallica, a Faith No More, a Sepultura és a Pantera dalai közül, és 3 saját dalt is készítettek rá. "Vicces volt, mert az első album után mindenki azt mondta, hogy az egynek jó volt. A második után úgy érezték, már mindent láttak, az Apocalypticának befellegzett. De mi még mindig itt vagyunk." Annak érdekében, hogy hitelesek és érdekesek maradjanak, az Apocalypticának valamilyen változást kellett eszközölnie. Így a 2000-es albumukra, a "Cult"-ra csak 3 átdolgozást tettek, a többi mind Toppinen saját szerzeménye. Emellett a banda felkérte Sandra Nasicot és Matthias Sayert, hogy 2 dalhoz adják a hangjukat. Ez nem teljesen passzolt ahhoz az elképzeléshez, melyet a kiadójuk hangoztatott, hogy az albumokat metál átdolgozásokkal töltsék meg. Szerencsére az Apocalyptica szerződése lejárt, és a kiadó már nem tudta megvalósítani az elképzeléseit. "Ők valami őrült borítót képzeltek el neki, mint mondjuk a Motorhead vagy az AC/DC lemezeié, úgyhogy végül abban maradtunk, a szerződés már lejárt, úgyhogy késő. Az érzelmek pedig hallhatóak a "Cult"-on. Nagyon pesszimista album. Szerencsések vagyunk, hogy Németországban találtunk egy másik kiadót, de ez sem volt könnyű, és fordulóponthoz érkeztünk. Ha követtük volna az első kiadónk ötleteit, hogy még egy feldolgozás albumot hozzunk ki, az nagy valószínűséggel az Apocalyptica végét jelentette volna. De ez az album új stílust teremtett. Amikor az Apocalyptica 2003-ban visszatért a stúdióba, új irányba kezdtek haladni. Élvezték a vokális számokat a "Cult"-on, és felkérték a popénekesnő Nina Hagent, hogy énekeljen a Rammstein "Seeman" című dalának átdolgozásán, és a svéd Linda Sundbladot, hogy adja a hangját a "Faraway, Vol. 2." című számhoz. A folytatás 2005-ben következett, az Apocalyptica című album már hemzsegett a sztárvendégektől. A "Betrayal/Forgiveness" című számot a Slayer dobosa, Dave Lombardo tette különlegessé, míg a "Bittersweet"-ben a HIM-es Ville Valo énekelt, és a The Rasmus együttes Lauri Ylönenje a "Life Burns!" című számot énekli. De a 2007-es "Worlds Collide" tette az Apocalypticát nemzetközileg is igazán ismertté. Csakúgy, mint az előző lemez, számtalan sztárt felvonultatott: Lombardo visszatér a "Last Hope"-ban, a Slipknot énekese, Corey Taylor az "I'm Not Jesus"-ben énekel, Cristina Scabbia, a Lacuna Coil's énekese az "S.O.S (Anything But Love)" című dalhoz kölcsönözte hangját, a Rammstein vokalistája, Till Lindemann egy Dawid Bowie és Brian Eno által énekelt dal átdolgozásában, a "Helden"-ben énekel, míg a Three Days Grace énekese, Adam Gontier szívből énekel az "I Don't Care" című nótában. A rádiók azonnal reagáltak, és az "I Don't Care" a Billboard 200-as listáján az 59. helyezést érte el, míg szintén a Billboard, de már a Legjobb Független és Rock Album listán a hetedik lett. "Nagyon izgalmas volt átélni ezt a fajta sikert." - meséli Toppinen. "A Rammstein feldolgozás, amit Nina Hagennel készítettünk, igazi siker lett Közép-Európában. Amit pedig Ville Valo közreműködésével készítettünk, egész Európában ismert lett. De Amerikában nem értünk el átütő sikert. Miután megírtuk az "I Don't Care"-t, és készen lett az első demó, azt gondoltam, ez nagyon masszív lett, de sosem vártam tőle igazi sikert. "Nagyon keményen dolgoztunk ezen az albumon, és közben rengeteget szórakoztunk" - mondja Toppinen. "Azt mondom, ha szereted az instrumentális dalokat, ezt az albumot fogod a legjobban szeretni; de ha az igazi rockzenére buksz, akkor is ez lesz az az album, amit a legjobban fogsz szeretni. Ez az Apocalyptica album valami olyasmi, ami mindenkinek szól."