Lara Fabian

Lara Fabian (született Lara Crokaert 1970. 01. 09. Etterbeek, Belgium) belga-olasz származású francia nyelvû énekesnõ, zeneszerzõ és szövegíró, akit hangjának merészségérõl és technikai virtuozitásáról a világon mindenhol ismernek. Gyakran énekel olaszul, spanyolul és angolul a francián kívül. Ezenfelül, egyszer még portugálul is énekelt, bár nem beszéli a nyelvet folyékonyan, valamint a német nyelvbe is belekóstolt 1988-ban, a „Croir" német változatával (Glaub), úgy, hogy németül sem beszél. Ez ideig több, mint 12 millió példányban keltek el lemezei világszerte.

Gyermekkor Lara flamand apától és szicíliai anyától született. Nevének ötletét szülei a Doktor Zsivágó c. film főcímzenéjébõl merítették. Bár Etterbeek-ben született, az első öt évét Catania-ban töltötte, az olasz volt az elsõ nyelv, amit megtanult, mielőtt visszatért a belgiumi Brüsszelbe. Lara énekelni és táncolni kezdett, valamint nagyon fiatalon zongorázni tanult, és nyolc évesen hivatalos leckéket vett a Royal Conservatory of Brussels-ben. A konzervatórium évei alatt elkezdte saját dalait írni és előadni. Lara dalait ugyanannyira befolyásolták a klasszikus ének-és zeneelméletei, mint amennyire a kortárs művészek, Barbra Streisand és a Queen. Ez idő alatt Lara benevezett néhány európai versenyre és számos díjat nyert. Ezen versenyek egyikének a megnyeréséből következett, hogy 1986-ban megjelenhetett az első kislemeze, „L'aziza est en pleurs" / „Il y avait" (a belga szerző, Marc Lerchs írta), amely hódolat volt az elhunyt francia énekes Daniel Balavoine előtt. Zenei karrierjének korai szakasza 1988-ban a luxemburgi RTL TV csatorna meghívta, hogy képviselje országát a 33. Eurovíziós Dalfesztiválon, amit abban az évben az írországi Dablin-ban tartottak. Az előadott dalt („Croire" - Hinni) Jacques Cardona és Alain Garciac írta Lara-nak, amivel a tisztességes negyedik helyen végeztek azon az estén. A nyertes dal Svájchoz fûzõdött, s aki énekelte, nem más volt, mint Célne Dion („Ne partez pas sans moi"). A Croire" nagyon kelendő volt abban az évben, közel ötszázezer példányban fogyott el. Lara még manapság is elő szokta adni a koncertjein. Tanulmányai befejeztével (Lara eredetileg úgy tervezte, hogy a gyermekkriminológiának szenteli az életét) 1990-ben Kanadába utazott, hogy a harmadik kislemezét („Je sais" - Tudom) népszerűsítse, s közben beleszeretett a quebec-i vidékbe. 1991-ben két bőrönddel és 1000 dollárral a zsebében Lara Montréal-ba költözött, és észak-amerikai karrierbe kezdett. Saját zenei céget és lemezkiadót hozott létre Productions Clandestines néven. Nem teljesen egyedül jött el Brüsszelből; barátja és szerzőtársa Rick Allison szintén elhagyta szülőhazáját, Belgiumot, és Lara-val utazott egy olyan merész kalandba, amely Lara hírnevét és karrierjét olyan magaslatokba repítette, ahol jelenleg is van. Rick egy brüsszeli jazz bárban találkozott először Lara-val évekkel ezelőtt, és nagy hatással volt rá, amikor Ella Fitzgerald „Summertime" c. dalát énekelte. A páros zökkenőmentesen dolgozott a dalok írásán és felvételén. 1991-ben debütált a „Lara Fabian" lemezzel, melynek felvételei még Belgiumban készültek korábban, de Kanadában jelent meg 1991 augusztusában, és 100.000 példányszámban kelt el. A bemutatkozó lemez 1993-ban aranylemez lett, majd a rákövetkező évben platina. A sikerhez, ahhoz, hogy a rádiók is játsszák a dalait, olyan vidám dance-pop slágerekre is szükség volt, mint a „Le jour oú tu partira" (Az a nap, amikor elhagysz), Les murs (Falak) és a Qui pense á l'amour (Ki gondol a szerelemre). Lara különbözõ jelöléseket kapott az 1993-as ADISQ gálán (Felix-díjat osztanak ki több kategóriában is, ami Kanadában olyan szintû elismerés, mint Amerikában a Grammy-díj - a szerk.) és az akkori „közvélemény kutatások" szerint Lara-t tartották a legígéretesebb quebec-i énekesnőnek. 1994-1996: Lara áttörő lemeze Szilárd quebec-i körutazása hozzásegítette, hogy az 1994-ben megjelenõ „Carpe Diem" Lara áttörõ lemeze legyen. Megjelenése után kevesebb, mint három hét alatt arany lemez lett, és három kislemez vált slágerré: „Tu t'en vas" (Elmész), „Si tu m'aimes (Ha szeretsz) és a Leila. A következő évre a lemez háromszoros platina lett és a Lara által rendezett turné, több mint 150.000 rajongót vonzott. Ez a siker az 1995-ös ADISQ gálán két Felix-díjat is hozott Lara-nak: „Az év legjobb show-ja" és „Az év legjobb női énekesnője" kategóriában - ez utóbbit közönségszavazat alapján adják. 1995 januárjában Serge Lama megkérte Lara-t, hogy csatlakozzon hozzá a Palais des Congrès párizsi színpadán, és énekelje el vele a „Je suis malade" (Beteg vagyok) című dalát, amelyet Lara a Carpe Diem lemezén feldolgozott. A közönségre olyan hatással volt ez a duett, hogy Serge azonnal megkérte Lara-t, még egyszer énekelje el a dalt, ezúttal egyedül. És a dal újra elvarázsolta a közönséget. 1996-ban a Walt Disney Studios megörökítette Lara hangját, amikor felkérték, hogy legyen õ Esmeralda hangja és énekeljen egy dalt a Notre Dame-i Toronyõr animációs filmben. A Disney feltette a dal francia változatát is az egyébként angol nyelvű filmzene lemezére, Betty Midler változata mellé, amely egyedi eset volt a társaság életében. 1997-1999: Nemzetközi siker Lara 1997-es lemeze, a „Pure" (Tiszta) Franciaországban kétmillió példányszámban kelt el, s ezen található a homofóbia-ellenes „himnusz", a „La difference" (A különbség). Kevesebb, mint két hét alatt platinalemez lett. Lara ismét bezsebelt egy Félix díjat (Az év legnépszerûbb lemeze), továbbá két Juno-díjra jelölték (szintén egy nagyon rangos kanadai elismerés, amelyet 1970 óta Torontóban osztanak ki számos kategóriában - a szerk.): „A legjobb nő előadó" és „A legtöbb példányszámban eladott francia lemez" kategóriában. Az elismerés ismét a filmstúdiók felé irányította a figyelmet. A Daylight producere felkérte Lara-t és Rick-et, hogy írjanak egy dalt a filmhez. Ez a dal a „Tant Qu'Il y Aura de l'Amour" lett, melynek a francia változatát Donna Summer és Bruce Roberts énekelte. Lara szerződést kötött a francia Polydor lemezkiadóval több lemezre, és a Pure 1997 júniusában jelent meg. Megjelenése Lara európai karrierjét az égbe repítette. A Pure eladása elérte a 2 milliós példányszámot, míg a kislemezeibõl „Tout" (Minden), „Je t'aime" (Szeretlek), „Humana", külön-külön több, mint 1 milliót adtak el. 1998 januárjában Lara felejthetetlen duettet énekelt Johnny Hallyday-jel („Requiem pour un fou" - Rekviem egy bolondért) a francia „Restos du coeur" jótékonysági koncerten. Lara a turnéja alatt két telt házas koncertet adott a párizsi L'Olympia színpadán. Egy hónappal később ugyanazon a színpadon vette át a franciák legrangosabb elismerését a Victoires de la musique gálán „Az év felfedezettje" kategóriában. A Polydor nemsokkal ezután Európában is megjelentette Lara 1994-es „Carpe Diem" lemezét. Áprilisban a Paris Palais de Sports-ban adott két telt házas koncert után Lara ismét kapós lett. Újra meghívták egy fellépésre Johnny Hallyday-jel, ezúttal a Stade de France-ban 240.000 rajongó elõtt énekelték el azt az „őrjítő" duettet! A következő ősszel Lara belevágott egy európai turnéban, amellyel több, mint 100.000 emberhez került közelebb. Népszerűségét talán az fejezi ki a leghitelesebben, hogy a híres Grévin Wax Museum (Viaszmúzeum) döntése alapján, minthogy a quebec-i városi múzeum azt már jóváhagyta, kiállították Lara viasz képmását. Így õ lett az első kanadai énekes, aki ebben a megtiszteltetésben részesült a párizsi intézettől. 1998-ban ismét kapott egy Felix-díjat az ADISQ gálán, ezúttal a „Legelismertebb művész Quebec-en kívûl" kategóriában. Decemberben a Paris Match magazin az év felfedezettjének választotta, mely ebből a különleges alkalomból a címlapra tette Lara-t. Lara 1998-ban a legtöbb időt Franciaországban töltötte, ahol belekezdett egy 24 várost felölelő turnéba, köztük olyan állomásokkal, mint Párizs, Lyon, Marseilles, Geneva és Monaco. Ezeken a telt házas koncerteken Lara több, mint 150.000 néző előtt énekelt. 1999 májusában újabb elismerés érte: a monaco-i World Music Awards díjkiosztón az „1998-as év legtöbb példányszámban eladott lemeze" kategóriában nyert, amit a „Pure"-ért kapott. 1999 júliusában - világszerte 6 millió eladott lemezzel a háta mögött - a Polydor újra kiadta Lara elsõ lemezét („Lara Fabian" - 1991). Az európai változat olyan csekély változtatásokat tartalmazott, mint például új borító és rákerült a „Croire" (Hinni). Megjelent az első koncertlemeze, a „Lara Fabian Live 1998", amely 1998-ban a francia slágerlisták első helyén debütált. Ez hozzásegítette ahhoz, hogy a nemzetközi zsongás tartóssá váljon körülötte. Hamarosan egy nemzetközi lemezszerződést kapott a Sony Music-tól, amely 2000-ben kiadta Lara első angol nyelvű lemezét, a „Lara Fabian"-t. 2000-2001: A siker kiterjedése Amerikába és Latin-Amerikába 1999 nyarán Lara átkelt az Atlanti-óceánon, hogy New Yorkban és San Francisco-ban felvegye első angol nyelvű lemezét a Sony-nál. A dalok megírásánál és előállításánál olyan partnerei voltak, mint Rick Allison és Dave Pickell, valamint Walter Afanasieff, Glen Ballard és Pat Leonard. Az „I will love again" dance-pop stílusú elsõ kislemeze az USA Billboard slágerlistán az elsõ helyre ugrott, a 100-as listán pedig a 32. és a 10. lett. Maga a lemez, a Bilboard új lemezes listáján szintén az első helyen debütált. Az „Adagio" olasz változatban is felkerült a lemezre, és a dance-pop slágerek mellett („The last goodbaye", „I am who I am") olyan csodálatos balladák is helyet kaptak, mint a „You're not from here", „Love by grace" vagy a „Yeliel (My angel), továbbá a „To love again", amely a „Si tu m'aimes" angol változata. Ezután újabb filmzenéket készített: "The dream within" (Final Fantasy), "For always" (AI:Artificial Intelligence), "So in love" (De-lovely - ebben a filmben néhány percre „színészként" is feltûnik). 2001-2002: Visszatérés a francia gyökerekhez: „Nue" 2001 őszén Quebec-ben és Franciaországban is megjelent negyedik francia lemeze, a „Nue" (Meztelen), amellyel visszatért a francia gyökereihez. Első angol nyelvű lemeze körüli cikázó élményei nagyon erősek voltak, személyiségére mégis kimerítően hatott. Az utóbbi évek érzelmi utazásait, amelyben társával és producerével, Rick Allison-nal vett részt, ezzel a nagyon személyes lemezzel némiképp dokumentálta. Ezzel a lemezzel Lara megszabadult minden rossz megjegyzéstől, ami az elmúlt évek során művészként érte, és megmutatta, hogy sokkal sebezhetőbb, törékenyebb, és a kivételesen erős hangja ellenére is képes megnyitni a szívét és lelkét. Az első kislemez, „J'y croire encore" (Még hiszek benne) a francia slágerlisták élére tört, akárcsak az egy hónappal később megjelenő lemez. A lemez Belgiumban az elsõ, míg Franciaországban a második helyen zárt (de szeretett otthonába, Quebec-be kicsi hatása volt). A következő kislemez Lara saját kedvence errõl a lemezről, az „Immortelle" (Halhatatlan) egy igen erõs dal, amely jelenleg is repertoáron van Lara koncertjein. Az „Aimer déjá" (Már szeretni) és az 2002 év dalának jelölt „Tu es mon autre" (Te vagy a másik felem""), amit a szintén belga Maurenne-nal énekelt, bekerült a francia Top 5-be. Ez egy másik olyan jellegzetes dal lett Lara karrierjében, amit azóta számos művésszel adott elő, többek között Rick Allison-nal a 2001/2002-es turné alatt. Ráadásul ez a lemez Portugáliában is megjelent (az előző angol nyelvű lemez borzasztóan nagy sikerének köszönhetően), megmutatva a portugál közönségnek a francia nyelvű repertoárját. 2002 vége felé Lara megjelentette a második koncertlemezét DVD-vel együtt („Lara Fabian Live 2002"), aminek a felvételei 2001 decemberében készültek Belgiumban. A dupla CD hasonló az 1998-ban kiadott koncertlemezéhez, leginkább az utolsó lemezére épül (Nue), de egyáltalán nem elhanyagolva a legnagyobb slágereket, különös tekintettel a „Je t'aime"-re, amit szinte végig a több ezres nagyságú közönség énekelt, amíg Lara a meglepetéstől és a meghatottságtól könnyeivel küszködött (ennek a csodálatos pillanatnak a DVD-n tanúi lehetünk). Ezen a különleges estén a „Tu es mon autre" duettet a két szerző adta elő; Lara és „örök társa" Rick Allison - a dal előadása előtt Lara azt mondta neki „[...] egy dal, amit neked írtam, s amit te nekem írtál [...]". A koncertlemezen két változatban is elhangzik az „Immortelle" (Halhatatlan). Az első a koncert kezdő dala, amely háromperces változata az eredeti felvételnek, s Lara adja elő zongorán, a második, az eredeti változat pedig a koncert záró dala, ahol az együttes a kivetítőn látható pillangó felé hagyja el a színpadot, Lara ragaszkodott ahhoz, hogy ez a szimbólum egész turné alatt látható legyen a színpadon, ahogy lemezének is jelképe volt és a nőiesség képéhez egy erőteljes kifejezést társított. Ezen a koncertlemezen két új stúdiófelvétel is helyet kapott; „Tu me manques" (Hiányzol), ami teljes egészében Lara szerzeménye, valamint Charles Aznavour dalának, a „Comme ils disent"-nek (Ahogy ők mondják) a feldolgozása. Ezzel egy idõben, Lara novemberben minden hétfő esete a Casino de Paris színpadán lépett fel, egy meglehetősen intim és akusztikus koncertműsorral. Ez az akusztikus sorozat átmenet lett az új Lara Fabian felé, amit a közönség megértett és imádott. A fellépések alatt két sztár duettre is sor került; Maurenne-nal a „Tu es mon autre" slágert énekelte el, míg a „Je suis mon coeur"-t Danie Lavoie-val adta elő, aki ezt a dalt a „Nue" lemezére írta Lara-nak. Ez az akusztikus előadás egy újabb koncert DVD-hez vezetett, ami 2003 végén jelent meg. 2003: Akusztikus koncert metszetek: „En toute intimité" 2003-ban jelent meg a legnagyobb sikerű európai DVD és CD, az „En Toute Intimité" (Teljes intimitásban), s ahogy a címe mutatja, ez a koncert egy intim, akusztikus zongora alapú gyûjtemény, amelyen Lara franciául, olaszul és angolul adja elõ a dalait. A DVD felvételen a mítikus Olympia színpadán Lara kifejezte tiszteletét Céline Dion iránt az egyik legnagyobb francia nyelvû slágerével, a „Pour que tu m'aimes encore"-ral, egyértelmûvé téve, hogy mennyire becsüli a kanadai énekesnõt, annak ellenére, hogy az alaposan vizsgálódó média évekig Céline Dion-nal mérte össze õt. A DVD Lara legnagyszerûbb slágereit tartalmazza, továbbá olyan remekmûveket, mint Lucia Dalla „Caruso"-ja, vagy a Bagdad Café filmzenéje, „Calling You", valamint Renauld klasszikusa, „Mistral Gagnant".Ebben az atmoszférában Lara-nak lehetõsége nyílt arra, hogy a dalokat ne csak elõadja, hanem a teremben lévõ intimitást és a publikum közelségét kihasználva el is játssza, színészi szenvedélyének is hódolva ezzel. A végeredmény: csodálatos - akik látták ezt az elõadást, egybehangzóan ezt állították! 2004: A második angol lemez: „A wonderful life" 2004-ben Lara elkészítette második angol nyelvû lemezét, „A wonderful life"-ot, amely üzleti szempontból katasztrofális volt, viszont elismerõ kritikákat kapott. Ez a lemez nem múlta felül az elõzõ angol lemezének sikerét, de olyan zenei és hangzásbeli irányvonalat hozott létre , amely Lara védjegye lett és tovább vitte zenéjét. A szervezettebb hangzás a francia gitáros Jean-Félix Lalanne különleges munkájának köszönhetõ, valamint olyan producereknek, mint Desmond Child vagy a brit együttes True North két tagjának, az ex-Take That-es Garry Barlow-nak és ElliotKennedy-nek. Ennek a lemeznek a központi darabja, amint azt Lara egy promóciós interjúban kifejtette a lemezzel kapcsolatban, az Desmond Child szerzeménye, a „Review my kisses", amelyet Lara régebben már fel akart venni, de valahogy félbe maradt. Késõbb, 2002-ben aztán LeAnn Rimes felvette a „Twisted Andgel" c. lemezére. Lara ezután énekelte fel a „A wonderful life" angol nyelvû lemezére. Errõl a lemezrõl a „The last goodbye" volt az elsõ single, bár csak a rádiókban jelent meg, Amerikában és más országokban is, kivéve Franciaországot. Idõközben Lara elhatározta, hogy egy másik dalt ad ki Franciaországban, tekintve, hogy a „The last goodbye" túlságosan „amerikai" volt annak a közönségnek, amely inkább az õ saját szerzeményeihez volt szokva. A „No big deal"-t jelentette meg, videóval együtt. Mindazonáltal, a dalok egyike sem ért el erõs vagy mérsékelt sikert, mert Lara egyénileg úgy döntött, hogy visszavonul a projektbõl, és ennek is köszönhetõen konfliktusba került a Sony Music kiadóval, amely a lemez promóciójának hiányához vezetett, valamint a lemez Egyesült Államokbeli megjelenésének visszavonásához. Az „I guess I loved you" került leginkább reflektorfénybe a lemezrõl, amikor egy brazil sorozat betétdala lett. Brazilia az egyik olyan ország, ahol igen erõs szenvedély él Lara zenéje iránt, és ott ezt a dalt választották a „Senhora do Destino" (Végzet asszonya) filmzenéjének. Csaknem olyan népszerû lett, mint annak idején 2001-ben a „Love by grace". A dal ugyanezen okokból kifolyólag Portugáliában is kelendõ lett, bár hivatalosan sohasem jelent meg és nem is reklámozták. Lara csaknem teljes egészében félrevonult a zenei színpadtól a 2004-es év hátralevõ részében, második angol lemezét félretette. Az újságok arról kezdtek spekulálni, hogy Lara súlyos beteg. A dráma olyan nagy és eltúlzott volt, hogy Lara bebizonyította elég jól van ahhoz, hogy megjelenjen egy rövid interjú erejéig Quebec-ben egy évvel késõbb, és elmagyarázza az okokat, miért tûnt el a nézõk szeme elõl, valamint, hogy miért hagyta el Quebec-et (ahol közel 15 évig élt) és tért vissza szülõhazájába, Belgiumba. 2005: „9" (Neuf), az újjászületés szimbóluma Franciaországban és Kanadában vadonatúj lemezzel tûnt fel újra, ami egy teljesen más irányt jelez Lara zenéjében és személyes életében egyaránt. 2005 elején jelent meg az ötödik francia nyelvû lemeze, a „9" (Neuf), s a cím „a változást, az újjászületést szimbolizálja [...] az ember életében egy idõszak végét, egyszersmind egy másik kezdetét". Lara másképpen énekelt, nyugodtsággal, derültséggel, és nagyon sok örömmel. Mélységében és drámai hangzásában egyáltalán nem olyan volt, mint korábbi felvételei. A kritikus hangok nagyon gyakran rossz megállapítást tettek Lara hangjának képességérõl, azt bizonygatták, hogy „kiabál", vagy azt, hogy csupán megpróbál egy másik Céline Dionná „válni". Végül észrevették azt a Lara-t, aki már nem használja fel hangjának erejét ahhoz, hogy elérjen a közönségéhez. A lemez elsõ slágere a „Le lettre" (A levél - itt: olyan levél, amelyben egy szakításról és annak okairól van szó - a szerk.), amelynek zenéjét és szövegét Lara együtt írta az akkori kedvesével és szerzõtársával, Jean-Félx Lalanne-nal. Valójában õ volt a másik alkotóelem, aki Lara-val együtt felet a lemez 11 dalának összeállításáért és megalkotásáért. A lemez további kislemezei a „Ne lui parlez plus d'elle" (Ne beszélj neki többé róla), „Un Ave Maria", „Il ne manquait que toi" (Csak te hiányoztál - ezt a dalt Lara írta és J. F. Lalanne ihlette) és a gospel-beütésû „L'homme qui n'avait pas de maison" (A férfi, akinek nem volt háza). Ez a lemez abból is kitûnik a többi közül, hogy a dalok szövegei csodálatos történeteket mesélnek, mint a nagy klasszikus sanzonok esetében, s ez is Lara sokrétû tehetségét bizonyítja, szerzõként éppolyan fenséges, mint énekesnõként. A lemez sikere után egy óriási „Un regard 9" turné következett; Franciaország, Belgium, Svájc, Libanon, Oroszország, Quebec, Törökország, Luxemburg, Mauritius szigete, tengeren túli francia területek a Karib-szigeteken és Óceánián (több, mint 60 koncert és nyári turné). 2005-2006: „Un regard 9 LIVE" Idõközben Lara megjelentette új koncert CD-jét és DVD-jét, „Un regard 9 LIVE", amely 2006 márciusában került felvételre a párizsi Zenith-ben. A CD 15 koncertfelvételt tartalmaz, és egy vadonatúj dalt, „Aime" (Szeress), ami a montreali stúdióban készült. A dal angol és francia változatban is elkészült, bár eddig csak az utóbbi változat jelent meg hivatalosan. Eleinte csak néhány koncert erejéig énekelte élõben, Belgiumban, ily módon megajándékozva szülõhazájának rajongóit, de a lelkes reakció és visszajelzés olyan mérhetetlen volt, hogy Lara úgy érezte fel kell vennie a dalt és a megjelenés elõtt álló CD/DVD-jének tartalmaznia kell. A TV mûsorokban, ahol Lara kislemezként reklámozta a dalt, az emberek azt láthatták, hogy a közönség szívet formál a kezébõl és a magasba emeli, ezt a jelt Lara találta ki és alkalmazta a turnéja során, és ami szimbóluma lett a dalnak és annak, amirõl szól. A teljes koncert anyaga a legutóbbi lemezét tartalmazza valamint régebbi dalokat akusztikus elõadásban. Bizonyos dalok, mint például a „Tout", teljesen újra lettek hangszerelve, hozzáillesztve az új mûsor koncepciójához és hangzásvilágához. A koncert egyik legnagyszerûbb pillanata az volt, amikor Lara bálványa, Barbra Streisand tiszteletére elénekelte a „Papa, can you hear me" és a „Piece of sky" c. dalokat, melyek Streisand 1983-as filmjébõl valók (Yentl). Ezt a két dalt Lara korábban is elõadta egy medley keretében, amikor Quebec-ben turnézott a „Pure" lemezével. A DVD-n találhatók olyan dalok is, amelyek szándékosan maradtak le a CD-rõl, mint például a Je t'aime, vagy éppen a két angol dal, a „Broken Vow" és az „I guess I loved you". Lara szerint ezeken a felvételeken több vizuális szempont van, amit nem elég csak egyszerûen meghallgatni. Ezért vannak ezek a dalok a DVD-én és nem a CD-n. Egy másik bámulatos példa; a Humana 10 perces változata a DVD-én, ami a lelkes közönség jóvoltából hosszabbra sikerült, mint tervezték. Miután Lara elénekelte a dalt normál elõadásban, a közönség bekapcsolódott, és lelkesen énekelte a dalt tovább, Lara-t annyira meglepte ez a reakció, hogy ugrált és örömmel motiválta a közönséget, hogy folytassa az éneklést, ami így további 4-5 percig tartott. Lara-nak egyébként is csodálatos közönsége van, messze földön híresek arról, hogy hihetetlen lelkesen tudnak énekelni, nem egy alkalommal lepték már meg Lara-t, aki ezen mindig könnyekig meghatódik. 2006 - és a jelen: Az olasz kaland Lara legutóbbi kislemeze, az „Un cuore malato" (Beteg szív) egy duett, melyet az olaszok kedvencével, Gigi D'Alessio-val énekelt. A nápolyi énekest és szerzõt Lara meghívta egyik koncertjére, ez a duett bonuszként felkerült a DVD-jére („La donna che vorrei" - A nõ, akire vágyom). 2007. március 2-án a San Remo Fesztiválon is elõadták az „Un cuore malato"-t, melynek elkészült egy olasz-francia nyelvû változata is. Érdekességek... Lara nemrég adott interjút egy orosz rádiónak, egy moszkvai koncertje elõtt, melyben elmondta, hogy mennyire szerette és csodálta Grégory Lemarchal-t, a 24 évesen elhunyt tehetséges énekest, és kijelentette, hogy a Star Academy összes résztvevõje közül õ volt az kedvence. Lara folyékonyan beszél franciául, olaszul, spanyolul és angolul (egy nagyon kicsit németül is tud). Lara olyan francia énekesnõknek is írt dalokat, mint Chiméne Badi, Nolwenn Leroy és Myriam Abel (mindegyikük tehetségkutató mûsorok által váltak ismertté). Gyakran dicsérte hangját és tehetségét a szintén sikeres énekesnõnek, Amel Bent-nek. Lara nemrégen bevallotta, hogy mindenféle hüllõ és madár rémülettel tölti el.