Bruce Dickinson

Paul Bruce Dickinson (Worksop, Nottinghamshire, 1958. augusztus 7.) angol énekes, dalszerző és zenei producer, aki az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes frontembereként vált világszerte ismertté.

Heavy rock (1990 – 1991) Dickinson első szóló próbálkozása a Bring Your Daughter... to the Slaughter dal volt 1989-ben, amely eredetileg a Rémálom az Elm utcában horrorfilm ötödik folytatásához íródott. A filmhez készült stúdiófelvételen Bruce mellett a gitáros Janick Gers, a basszusgitáros Andy Carr és a dobos Fabio del Rio játszik. A dal megtetszett az Iron Maiden főnök Steve Harrisnek, így kerülhetett föl a Maiden előadásában a No Prayer for the Dying lemezre 1990-ben. Ugyanebben az évben jelent meg Bruce első szólóalbuma Tattooed Millionaire címmel a Sony Music kiadásában. A lemezre került dalokat Dickinson és Gers közösen szerezték, és ugyanaz az összeállítású csapat játszotta fel őket, mint a Bring Your Daughter dalt, ami viszont nem szerepel a lemezen. A Dickinsontól megszokott heavy metal stílustól eltérően a Tattooed Millionaire dalainak hangvétele sokkal rockosabb. Az albumról négy kislemez jelent meg. A Born in '58 önéletrajzi ihletésű dal és Bruce a nagyapjának dedikálta. A címadó szám (Tetovált milliomos) a Mötley Crüe basszusgitáros Nikki Sixxről szól és a kislemezek közül ez jutott a legmagasabbra a slágerlistán 18. helyével. Az All the Young Dudes egy Mott the Hopple dal feldolgozása, amit eredetileg David Bowie írt az angol heavy rock együttes számára. A negyedik kislemez Dive! Dive! Dive! a nagylemezről kimásolt dalon kívül egy-egy Samson, AC/DC és Deep Purple feldolgozást is rejtett. Dive! Dive! Dive! címmel egy koncertvideó is megjelent 1991-ben a lemezbemutató turné Los Angeles-i fellépéséről. Útkeresés (1994 – 1996) Dickinson első szólóalbuma csak erősítette a pletykákat, hogy elhagyni készül az Iron Maident, habár ez akkor valójában még nem merült fel az énekesben, aki a következő években további két stúdióalbumot készített az Iron Maidennel. Az 1992-es Fear of The Dark turné közben kapta Dickinson a felkérés a Sony Musictól egy újabb szólóalbumra. Két hét alatt összerakott egy anyagot, de a végeredmény túlságosan "maidenes" lett. Az anyag a kukába került és Bruce ekkor döntött úgy, hogy teljesen szakítani akar a tőle elvárt formulákkal és bejelentette távozását az Iron Maidenből. Az 1994-ben megjelent Balls to Picasso című albummal indította újra szólókarrierjét. Ezen a lemezen a Tribe of Gypsies gitáros Roy Z-vel és csapatával dolgozott együtt. Az album húzódala a Tears of the Dragon ballada volt, amely 28. helyig jutott a kislemez listán Angliában, de maga a nagylemez nem igazán kavarta fel az állóvizet. Roy Z továbblépett és folytatta a munkát a Tribe of Gypsies-zel, Dickinson pedig új zenészeket gyűjtött maga mellé. Az 1996-ban megjelent Skunkworks albumon Alex Dickson gitáros volt Bruce szerzőtársa. A grunge stílusban fogant Skunkworks Dickinson zenei karrierjének legellentmondásosabb darabja, nyomokban sem emlékeztet korábbi munkáira. A lemezbemutató turné végeztével Dickinson fel is oszlatta a csapatot és kisebb pihenőt tartott. Roy Z (1997 – 1999) [szerkesztés] 1997-ben Dickinson már újra Roy Z-vel dolgozott együtt a következő albumán. A lemezre az ex-Maiden gitáros Adrian Smith-t is meghívták vendégként, aki végül nem csak, hogy állandó tag lett Dickinson szóló csapatának, de a dalszerzésből is kivette a részét. Az Accident of Birth albummal Dickinson visszatért a heavy metalhoz ám Roy Z-nek köszönhetően egy sokkal frissebb, korszerűbb hangzással szólaltak meg dalaik. Dickinson utóbbi években megtépázott hírnevére nagyon jó hatással volt ez a nagylemez. Tartva magát a "nyerő csapaton ne változtass" jelszóhoz a következő szólóalbum is Roy Z és Adrian Smith közreműködésével készült el. Az 1998-as The Chemical Wedding Bruce Dickinson máig legsikeresebb szólólemeze. A masszív dalokat át- meg átszövik a William Blake verseire és festményeire tett utalások, az album címadó dala (A kémiai menyegző) pedig az alkímiára, az aranycsinálás művészetére utal. A sikeres lemezbemutató turnét a Scream for Me Brazil koncertalbum kiadásával koronázták meg 1999-ben. Az év másik nagy meglepetése volt, hogy Dickinson bejelentette Adrian Smith-szel együtt visszatérnek az Iron Maidenbe. Ismétlés (2005 – 2006) A Maidenbe való visszatérés azt is jelentette, hogy szólópályáját hosszú évekre felfüggesztette, habár vendégként részt vett különböző projektben. 2001-ben megjelent egy dupla válogatásalbum The Best of Bruce Dickinson címmel, amely két új dalt (Broken, Silver Wings) és ritkaságokat is tartalmazott. A következő stúdióalbumra azonban egészen 2005-ig kellett várni. A Tyranny of Souls album dalait Roy Z és Dickinson távmunkában hozták össze, miközben az énekes az Iron Maidennel turnézott. Az album sikeresen idézte meg újra a The Chemical Wedding misztikus hangulatát. 2006-ban egy három lemezes videógyűjtemény jelent meg Anthology címmel Bruce Dickinson szóló munkásságának összefoglalásaként. Az addigi Dickinson videoklipek mellett három teljes koncertfelvételt tartalmaz az antológia, felelevenítve a szóló karrier különböző állomásait az 1991-es Dive! Dive! Dive!, az 1997-es Skunkworks Live Video és az 1999-es Scream for Me Brazil koncertfilmekkel.