Janet Jackson

Janet Damita Jo Jackson (Gary, Indiana, 1966. május 16.) amerikai popénekesnő, az 1980-as és 1990-es évek egyik legsikeresebb előadója.

A Jackson család legfiatalabb gyermekeként Los Angeles mellett, Encinóban nőtt fel, és először hétévesen lépett fel.
Kezdetben gyerekszínészként és a The Jackson 5, illetve Michael Jackson húgaként volt ismert.

Első albumát tizenhat évesen jelentette meg az A&M Recordsnál, az áttörést 1986-ban megjelent harmadik, a Control című albuma hozta meg. Ezzel az albummal kezdődött évtizedeken átívelő együttműködése Jimmy Jam és Terry Lewis producerekkel.

Zenéje, mely az R&B, disco, funk és rap elemeit ötvözi, és gyakran használ fel részleteket korábbi dalokból, több stílus kedvelői körében is népszerűvé tette. Innovatív zenei stílusa, koreográfiája és videoklipjei mellett társadalmi tudatosságú dalszövegeiért is elismerést kapott.

1966–1982: A kezdetek Janet Jackson az indianai Garyben született, Katherine Esther Jackson (született Scruse) és Joseph Walter Jackson legkisebb gyermekeként. Kilenc idősebb testvére volt (egyikük születésekor meghalt). Az alsó-középosztálybeli Jackson család Jehova tanúinak vallását követte; Janet, bár ebben a vallásban nevelték, mára eltávolodott az intézményesített vallástól és Istennel való kapcsolatát személyes ügynek tartja. Még kisgyermek volt, mikor a bátyjai, Jackie, Tito, Jermaine, Marlon és Michael már nightclubokban és más szórakozóhelyeken léptek fel The Jackson 5 néven. Az együttes 1969 márciusában lemezszerződést írt alá a Motownnal, és az év végére már fel is vették első listavezető számukat, melyet még három egymás utáni listavezető követett. Sikerük lehetővé tette a családnak, hogy 1971-ben Los Angeles Encino negyedébe költözzenek, ahol egy körbekerített birtokra, Hayvenhurstre esett a választásuk. Bár zenészcsaládban nőtt fel, Janet nem vágyott a szórakoztatóiparban karriert befutni.Lovak iránti szeretete inkább arra ösztönözte, hogy zsoké legyen. Apja ennek ellenére zenei karriert tervezett neki. „Senki nem kérdezte, be akarok-e kerülni a szórakoztatóiparba” – jegyezte meg egyszer. „Tőlem ezt elvárták.”1974-ben, hétévesen lépett fel először színpadon Las Vegasban, a MGM Casinóban testvéreivel együtt. Nyolcéves korától már nem szólíthatta az apját apának, a menedzserének kellett tekintenie és Josephnek szólítania. Janet színészként kezdte pályafutását a CBS The Jacksons című, 1976-ban bemutatott tévésorozatában, melyben Tito, Rebbie, Randy, Michael, Marlon, La Toya és Jackie társaságában lépett fel. 1977-ben Norman Lear producer őt választotta, hogy Penny Gordon Woodsot alakítsa a Good Times című vígjátéksorozatban. 1979–1980-ban Jojo Ashtont játszotta az A New Kind of Familyben, majd 1981–82-ben Charlene Dupreyt a Diff'rent Strokesban. A Fame negyedik évadjában Cleo Hewittet alakította, később megjegyezte, hogy nem szívesen dolgozott ebben a sorozatban. 1982–1985: Az első felvételek Bár eleinte vonakodott attól, hogy zenei karriert kezdjen, beleegyezett, hogy szerepeljen pár felvételen a családtagjaival. Első dala, a Love Song for Kids egy duett bátyjával, Randyvel, ez 1978-ban jelent meg Randy egy kislemezén B oldalas dalként. Mikor tizenhat éves lett, apja elrendezett számára egy szerződést az A&M Recordsszal. Első albuma, melynek dalszerzői és producerei Angela Winbush, René Moore és Leon F. Sylvers III Soulénekesek voltak, 1982-ben jelent meg, Janet Jackson címmel, és Joseph teljes felügyeletével. Az album a hatodik helyet érte el a Billboard Hot R&B albumslágerlistáján. Második albuma, a Dream Street két évvel később jelent meg, és Joseph ezúttal a fiait is felkérte, hogy segítsenek az album létrehozásában. Marlon két dal társszerzője volt, Tito, Jackie és Michael háttérvokáloztak. A Dream Street a 19. helyet érte el az R&B-albumslágerlistán, és kevesebb kelt el belőle, mint az első albumból. Egyetlen slágere, a Don't Stand Another Chance a 9. helyet érte el a Billboard R&B-slágerlistáján. 1984 végén Janet titokban összeházasodott gyermekkori barátjával, James DeBarge R&B-énekessel. Nem sokkal később tönkrement a kapcsolatuk, a házasságot 1985 közepén érvénytelenítették. 1986–1988: Control A Dream Street megjelenése után Jackson úgy döntött, különválasztja családi életét és karrierjét. Később megjegyezte: „Ki akartam jutni otthonról, nem akartam az apám irányítása alá tartozni. Ez volt az egyik legnehezebb, amit tennem kellett: megmondani neki, hogy nem akarok vele dolgozni.” Az A&M Records vezetője, John McClain felkérte Jimmy Jam és Terry Lewis producereket, hogy dolgozzanak vele. Jackson, Jam és Lewis hat hét alatt létrehozták az énekesnő harmadik albumát, a Controlt. Jacksont ebben az időben fenyegetően zaklatta pár férfi minneapolisi szállodája előtt. „Akkor értettem meg igazán a veszélyt, amikor pár pasas követni kezdett az utcán. Ahelyett, hogy Jimmyhez vagy Terryhez futottam volna, hogy védjen meg, kiálltam magamért és megfutamítottam őket. Így születtek az olyan dalok, mint a Nasty és a What Have You Done for Me Lately, önvédelemből.” Jam és Lewis, bár szerették volna minden társadalmi rétegben kiépíteni Janet rajongóbázisát, először elsősorban az afroamerikaiakra koncentráltak. „Olyan albumot akartunk létrehozni, ami minden fekete háztartásban megtalálható Amerikában. Minden idők legigazibb fekete albumát akartuk elkészíteni” – mondta Jimmy Jam. Az 1986 februárjában megjelent album listavezető lett a Billboard 200-on. A Newsweek a dalról írt kritikájában megjegyezte, hogy a Control „alternatívát nyújt a szentimentális balladáknak és fényűző hangszerelésnek, ami Patti LaBelle és Whitney Houston zenéjét jellemzi.” Rob Hoerburger, a Rolling Stone munkatársa kijelentette: „A Control jobb album, mint bármi, amit Diana Ross az elmúlt öt évben megjelentetett, és Janetet olyan helyzetbe helyezi, amilyenben a fiatal Donna Summer is került egyszer: nem hajlandó elfogadni, hogy érdekességként tekintenek rá, és megteszi a maga lépéseit, hogy fölülemelkedjen ezen.” Az album öt kislemeze (What Have You Done for Me Lately, Nasty, When I Think of You, Control, Let's Wait Awhile) az első ötbe kerültek a Billboard Hot 100-on.[16] A When I Think of You Jackson első listavezető dala lett. A The Pleasure Principletop 20 sláger lett, a 14. helyet érte el. A legtöbb videoklip koreográfusa az akkor még ismeretlen Paula Abdul volt. Jonathan Cohen megjegyezte a klipekről a Billboard magazinban, hogy ellenállhatatlanok az MTV számára. A Control az Egyesült Államokban ötszörös platinalemez lett és világszerte több mint 14 millió példányban kelt el. Rekordnak számító tizenkét díjra jelölték az American Music Awardson, és négyet el is nyert, és Grammy-díjra is jelölték 1987-ben az év albuma kategóriában. Richard J. Ripani Ph.D., a The New Blue Music: Changes in Rhythm & Blues, 1950-1999 (2006) szerzője úgy véli, ez volt az egyik első sikeres album, ami keverte az R&B, rap, funk, diszkó és szintetizátoros zene elemeit, és segítette a new jack swing stílus elterjedését. Ripani szerint a Control sikere hidalta át a távolságot az R&B és a rap között. 1989–1992: Janet Jackson's Rhythm Nation 1814 1989 szeptemberében Jackson megjelentette negyedik albumát, Janet Jackson's Rhythm Nation 1814 címmel. Bár az A&M igazgatói szerették volna, ha egy, a Controlhoz hasonló albumot hoz létre, Janet ezúttal társadalmilag tudatos üzenetet szeretett volna átadni dalaival. „Nem vagyok naiv, tudom, hogy egy album vagy dal nem változtatja meg a világot. Csak azt szeretném, ha a zeném, a táncom felkeltené a hallgatóság figyelmét és meg tudná ragadni addig, amíg meghallgatják az üzenetet a dalban.” Jimmy Jam így nyilatkozott a The Boston Globe-nak: „Mindig ment a tévé, többnyire a CNN, és azt hiszem, innen jött a Rhythm Nation, State of the World és The Knowledge dalok társadalmi üzenete.” Vince Aletti a Rolling Stone-tól megjegyezte, hogy Jackson „a személyes szabadság kivívásától a globálisabb problémák, az igazságtalanság, írástudatlanság, bűmözés és kábítószer felé fordul, miközben egy ütemet sem téveszt el.” Az album listavezető lett a Billboard 200-on, hatszoros platinalemez lett és több mint 14 millió példányban kelt el világszerte. Ez lett az egyetlen olyan album az amerikai slágerlista történetében, amelyről három különböző naptári évben is listavezető dal született a Billboard Hot 100-on: a Miss You Much 1989-ben, az Escapade és a Black Cat 1990-ben, a Love Will Never Do (Without You) pedig 1991-ben; egyben az egyetlen, amelyről hét top 5 kislemez jelent meg. A Rhythm Nation című dal videoklipje 1989-ben Grammy-díjat nyert legjobb hosszú formátumú videoklip kategóriában. A Billboard 1990-ben az év legmagasabb példányszámban elkelt albumának nyilvánította a Rhythm Nation 1814-et, ami számos díjat nyert. Jacksont a Chicago Tribune a pop hercegnőjének nevezte. Bár voltak, akik a sikerét producereinek tulajdonították, Jimmy Jam megjegyezte: „amikor azt hallják, hogy 'de hiszen együttműködött Jimmy Jammel és Terry Lewisszel', akkor emlékezzenek arra, hogy nem voltunk éppen egy Quincy Jones. A Control volt az első sikerünk. Ugyanez igaz Paulára is; Janet nem Fred Astaire-t kérte fel. Mindannyiunkkal kockázatot vállalt.” A Rhythm Nation 1814 turné, Jackson első világkörüli turnéja a legsikeresebb debütáló turné lett. Mikor turnéja megkezdődött, már többen elismerték kulturális hatását a zene világáa. Joel Selvin, a San Francisco Chronicle munkatársa ezt írta: „ez a 23 éves lány már négy éve hatalmas slágereket gyárt, folyamatosan adják klipjeit az MTV-n, és orszégszerte példaképe lett a tizenéves lányoknak”, William Allen, a United Negro College Fund akkori alelnöke azt mondta a Los Angeles Timesnak, hogy „Jackson minden fiatal számára megfelelő példakép, és az üzenet, amit a 'Rhythm Nation 1814' dalszövegein át eljuttatott az ország ifjúságához, szintén pozitív hatással van.” Jackson és a United Negro College Fund létrehozta a Rhythm Nation ösztöndíjat, és koncertjei bevételéből más oktatási célokra is adakozott, összesen több mint félmillió dollárt. A Routledge International Encyclopedia of Women: Global Women's Issues and Knowledge (2000) azt írja, hogy ebben az időszakban Jacksont sikere egy szintre emelte több más előadóval, köztük Michael Jacksonnal, Madonnával és Tina Turnerrel. A Rhythm Nation 1814 megjelenésével Jackson teljesítette négy albumra szóló szerződését az A&M Recordsszal. 1991-ben, miután a Virgin Records tulajdonosa, Richard Branson, személyesen felkereste, Jackson több millió dolláros szerződést írt alá a kiadóval (a becslések szerint értéke 32–50 millió dollár lehetett), ezzel a kortárs zene legjobban fizetett női előadója lett. Ugyanebben az évben titokban összeházasodott régi barátjával, a dalszerző, rendező és táncos René Elizondóval. 1992 elején felvett egy duettet Luther Vandrosszal, The Best Things in Life Are Free címmel, a Mo' Money film zenéjéhez. 1993–1996: janet., Poetic Justice és Design of a Decade 1986/1996 1993 májusában megjelent Jackson ötödik stúdióalbuma, janet. címmel, és a Billboard 200 első helyén nyitott. Janet megjegyezte, hogy „bizonyos emberek azt hiszik, csak a családom miatt vagyok híres... ezért került az albumra csak a keresztnevem, és ezért nem kértem meg soha a testvéreimet, hogy szerezzenek zenét nekem.” A Billboard magazin újságírója, Larry Flick megjegyezte, hogy Jackson a felhasznált stílusai körét is bővíti, és a janet. albumon „deep house, swing jazz, hip-hop, rock és karibi elemek is előfordulnak a rádióbarát jack/funk alapokon.” A Rolling Stone cikke szerint „Minden, amit Amerika fekete királyi családjának hercegnője tesz, az fontos, akár kijelenti, hogy ő irányítja az életét, ahogy a Controlon (1986), akár egy, a társadalmi problémákkal szembeszálló ritmushadsereg parancsnoka (Rhythm Nation 1814, 1989-ből), befolyásos. És amikor szexuális érettségét jelenti be, mint új, Janet. című albumán, az is kulturális jelentőségű pillanat.” A The New Rolling Stone Album Guide (2004) megjegyezte, hogy az album listavezető slágere, a That's the Way Love Goes és top 10 slágerei, az If, Because of Love, You Want This és Any Time, Any Place mind „felnőttes vágyakról szólnak.” Robert Johnson a San Antonio Express-Newstól azt írta, az album hangulata az álmodozóan érzékitől az erotikusig tart, és „bár nem tökéletes, elegendő ahhoz, hogy Janetet a pop királynőjévé tegye”. David Browne az Entertainment Weeklytől csak közepes értékelést adott neki, és kijelentette, hogy Janet „susogó hangját gyakran elnyomja a két producer”, és az album „Madonna Erotica albumának club-beat stílusát utánozza”. A janet. album hatszoros platinalemez minősítést kapott a RIAA-tól, világszerte többmint húszmillió példányban kelt el. 1993 júliusában Jackson először szerepelt filmben: a John Singleton rendezte Hazug igazságban (Poetic Justice), amelyben a férfi főszerepet Tupac Shakur alakította. A Rolling Stone dicsérte alakítását, a The Washington Post pedig „hihetően excentrikusnak” nevezte. Több negatív kritikát is kapott, Owen Gleiberman az Entertainment Weekly munkatársa szerint nem rossz színésznő, de nem elég kifejező. Again című dala bekerült a filmbe, és Oscar-díjra jelölték legjobb eredeti filmbetétdal kategóriában. 1993 szeptemberében Janet félmeztelenül jelent meg a Rolling Stone magazin borítóján, mellét csak férje, René Elizondo kezei takarták. A kép annak a képnek a teljes változata, aminek egy része a janet. album borítóján látható, a fotós Patrick Demarchelier. Sonia Murray, a The Vancouver Sun munkatársa megjegyezte, hogy a fénykép az év egyik leghíresebb magazinborítója lett. Jackson kijelentette, hogy a szex mindig is fontos volt az életében, de ebben az időben kezdte nyilvánosan is kifejezni. David Ritz Marvin Gaye-éhoz hasonlította Jackson átalakulását, kijelentette, hogy „ahogy Gaye eljutott a What's Going Ontól a Let's Get It Onig (...), Janet, minden ízében olyan komolyan, mint Marvin, eljutott a Rhythm Nationtól a janet.-ig, a szexuális felszabadulás kijelentéséig.” Jackson második világkörüli turnéja, a janet. Tour kiváltotta a kritikusok dicséretét. Michael Snyder a San Francisco Chronicle-től azt írta, Jackson előadása „elmossa a határt a stadionnyi közönségnek adott popkoncert és a látványos színpadi előadás közt.” Ebben az időben bátyját, Michaelt gyermekmolesztálással vádolták. Michael Jackson tagadta a vádakat. Janet támogatta bátyját és tagadta azokat a vádakat is, melyeket nővérük, La Toya Jackson írt könyvében, (La Toya: Growing up in the Jackson Family, 1991) hogy a szüleik kegyetlenül bántak velük őket gyerekkorukban. Lynn Normentnek adott interjújában, melyet az Ebony magazin közölt le, említette, hogy nővérük elidegenedett a családtól, ami akkori férje, Jack Gordon „agymosásának” volt betudható. Norment megírta, hogy a janet. album felvételei közben „LaToya váratlanul megjelent és jelenetet rendezett a minneapolisi stúdióban”, annak ellenére, hogy korábban négy évig telefonon sem állt szóba vele. Janet kritizálta Jermaine nevű bátyját is, amiért 1991-ben Michaelt támadta Word to the Badd című dalában. 1994 decemberében Janet együttműködött Michaellel egy duetten, ami Scream címen jelent meg 1995-ben, Michael HIStory című albumának első kislemezeként. A dalt, melyet a két testvér Jimmy Jammel és Terry Lewisszel együtt írt, válasznak szánták a média részéről őket ért zaklatásra. A dal a Hot 100 kislemezlista ötödik helyén nyitott, ezzel ez lett az első kislemez, ami a top 5-ben nyitott a lista történetében. A Scream futurisztikus videoklipje, melyet 1995 májusában forgattak, hétmillió dollárba került, és bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint legdrágább videoklip. A klip 1995-ben Grammy-díjat nyert legjobb rövid videoklip kategóriában. 1995 októberében megjelent Janet első válogatásalbuma, Design of a Decade 1986/1996 címmel, előző kiadója, az A&M Records gondozásában. Az album a Billboard 200 harmadik helyén nyitott. Első kislemeze, a Runaway a 3. helyre került a Hot 100-on. A Design of a Decade 1986/1996 kétszeres platinalemez lett és négymillió példányban kelt el. 1996 januárjában Jackson megújította szerződését a Virgin Recordsszal, 80 millió dollárért. Ezzel ő lett a legjobban fizetet előadó a kortárs zenében, felülmúlta az addigi 60 milliós rekordot, melyet Michael Jackson és Madonna tartott. 1997–1999: The Velvet Rope Hatodik stúdióalbuma, a he Velvet Rope megjelenését megelőző két évben Jackson depressziótól és szorongástól szenvedett. Michael Saunders, a The Boston Globe munkatársa azt írta, az album betekintés Janetnek a depresszióval folytatott küzdelmébe; jellemzése szerint „kritikus önvizsgálat, egy nő naplója önmaga felfedezéséről”. Jackson azt mondta az album címéről (Bársonykötél): „Mindannyian láttuk a premiereken vagy nightcluboknál a kötelet, ami elválasztja azokat, akik beléphetnek és azokat, akik nem. Bennünk is van egy ilyen bársonykötél, ami megakadályozmásokat abban, hogy megismerjék az érzéseinket. A The Velvet Rope-on megpróbálom feltárni, felfedezni ezeket az érzéseket... Életem során a kötél mindkét oldalán álltam. Néha, különösen gyerekkoromban, gyakran éreztem magam kívül hagyottnak, magányosnak. Időnként úgy éreztem, nem értenek meg.” A The Velvet Rope-on jelenik meg Jackson zenéjáben a szadomazochizmus is. Eric Henderson a Slant magazintól ezt írta: „A The Velvet Rope gazdag, sötét mestermű, ami korbácsok és láncok közt azt mutatja be, nincs csábítóbb, mint az érzelmi meztelenség.” Larry Flick a Billboardtól azt írta: a The Velvet Rope „az év legjobb amerikai albuma és Jackson utolsó öt albuma közül a leginkább erőt adó.” Az 1997 októberében megjelent album a Billboard 200 albumslágerlista első helyén nyitott. Az augusztusban megjelent első kislemez, a Got 'Til It's Gone a 36. helyig jutott a Billboard Hot 100 Airplay slágerlistáján. A dal részletet használt fel Joni Mitchell Big Yellow Taxi című számából és szerepelt benne Q-Tip rapper. A dal videoklipje 1997-ben Grammy-díjat kapott legjobb rövid videoklip kategóriában. A második kislemez az albumról, a Together Again Janet nyolcadik listavezető dala lett a Billboard Hot 100 kislemezlistán, ezzel holtversenybe került Elton Johnnal, Diana Ross-szal és a The Rolling Stonesszal. A dal rekordnak számító 46 hetet töltött a Hot 100-on, és 19 hetet a brit kislemezlistán.[ Az I Get Lonely a harmadik helyig jutott a Hot 100-on. A The Velvet Rope világszerte több mint tízmillió példányban kelt el, és a RIAA háromszoros platinalemeznek minősítette. A Together Again az énekesnő AIDS-ben meghalt barátai emlékére készült; a dal bevételeinek egy részét az American Foundation for AIDS Researchnek adományozta. Neil McCormick, a The Daily Telegraph munkatársa megjegyezte, hogy Jackson „a melegek körében is népszerű akar lenni, Diana Rossra emlékeztető dívai előadást nyújt a Together Again AIDS-korszakbeli popdalban, ódát énekel a homoszexualitáshoz a dzsesszes Free Xone-ban, és Rod Stewart Tonight's the Nightjának bizarr leszbikus újraértelmezésében éri el a csúcsot, ha ez itt megfelelő szó.” A Rolling Stone a Free Xone-t az album legjobb dalaként értékelte, leírása szerint „a homofóbiaellenes dal folyton változtatja tempóját és hangulatát, Prince-szerű ritmusból vált át Archie Bell és a the Drells Tighten Up című dalának egy mesterien átvett részletébe.” A The Velvet Rope-ot kitüntette az Országos Fekete Leszbikus és Meleg Fórum, és megkapta a kiemelkedő zenei albumnak járó díjat a 9. GLAAD Media Awards díjkiosztón. 1998-ban Jackson elindult a világ körüli The Velvet Rope turnéra, amellyel bejárta Európát, Észak- és él-Amerikát, Afrikát, Ázsiát és Ausztráliát is. Robert Hilburn, a The Los Angeles Times munkatársa azt írta: „annyi ambíció és Broadway-musicaleket idéző csillogás jellemzi Janet Jackson új, Velvet Rope turnéját, hogy illik hozzá, hogy a programfüzet a műsor 'tervezőjeként és rendezőjeként' tünteti fel a nevét.” A The Velvet Rope: Live in Madison Square Garden című HBO-különkiadás több mint tizenötmillió nézőt vonzott. A kétórás koncertet többen nézték az HBOra előfizető háztartásokban, mint a négy másik nagy tévécsatorna bármelyik műsorát. A következő hónapban Jackson különköltözött Elizondótól. Mikor turnéja 1999-ben befejeződött, Jackson vendégelőadóként több másik énekes dalain is közreműködött: dolgozott Shaggy Luv Me, Luv Me című dalán a How Stella Got Her Groove Back filmzenealbumához, felvette a God’s Stepchild című dalt a Down on the Delta filmzenéjéhez, együttműködött a BLACKstreettel a 'Girlfriend/Boyfriend és Busta Rhymesszal a What’s It Gonna Be?! című dalokon. Elton Johnnal is énekelt egy duettet, I Know the Truth címen, az Aida musicalváltozatához, a Pepsi reklámjához pedig Ask for More című dalát rögzítette. Az 1999-es World Music Awards díjkiosztón Cherrel együtt megkapta a Legenda díjat „élethosszig tartó közreműködéséért a zeneiparban és kiemelkedő hozzájárulásáért a popzenéhez”. 1999 végén a Billboard magazin az évtized második legsikeresebb előadójának nevezte, a listán csak Mariah Carey előzte meg. 2000–2003: Bölcsek kövére II és All for You Jackson 2000 júliusában szerepelt másodszor mozifilmben, a Bölcsek kövére II: A Klump családban, Denise Gaines professzor szerepében, Eddie Murphy oldalán. A film, akárcsak előző filmje, a bemutató hetében a legtöbb pénzt hozó amerikai film lett, az első hétvégén 42,7 millió dollárt hozott. A filmhez felvett dala a Doesn't Really Matter Janet kilencedik listavezetője lett a Billboard Hot 100-on. Ugyanebben az évben René Elizondo beadta a válókeresetet Jackson ellen. Jeff Gordinier, az Entertainment Weekly munkatársa azt írta, hogy a tizenhárom évből, amíg Jackson és Elizondo ismerték egymást, nyolc évig házasok voltak, és ezt nemcsak a nemzetközi sajtó, hanem Jackson apja előtt is sikerült titokban tartaniuk. Elizondo több millió dollárra beperelte (10 és 25 millió közti összegre); egészen 2003-ig nem jutottak egyezségre. Jackson 2001 márciusában megkapta az Award of Merit díjat az American Music Awardson „mesterien elkészített, a kritika által dicsért, társadalmilag tudatos, többszörös platinalemez albumaiért”. Ő kapta meg először az mtvICON díjat, mellyel azóta évente elismerik a zene, videoklipek és popkultúra területén nagyot alkotó, az MTV nemzedékre nagy hatást tevő művészeket. Jackson hetedik stúdióalbuma, az All for You 2001 áprilisában jelent meg, és az első helyen nyitott a Billboard 200-on. Az első héten 605 000 példányban kelt el az album, Jackson minden albuma közül a legtöbben. Stephen Thomas Erlewine az Allmusictól kijelentette, hogy Jackson „fényűző és érzéki albumot alkotott, ami lazán terjed végig 70 perces hosszán, és akkor is elcsábít, amikor tudod, hogy nem lenne szabad”, Jon Pareles a The New York Timestól pedig megjegyezte, hogy „miközben más rhythm and blues-albumok leegyszerűsödnek a hiphop szögletességéhez, Ms. Jackson olyan gazdag textúrákban ragyog, ami szédítő, mint egy új szerelem.” Az album címadó dala, az All for You a 14. helyen nyitott a Billboard Hot 100-on; más kislemeznek, ami még nem jelent meg kereskedelmi forgalomban, ez még nem sikerült. Teri VanHorn az MTV-től a rádió királynőjének nevezte Jacksont, mert a kislemez rádiótörténelmet írt azzal, hogy már az első héten felvette játszási listájára minden pop, rhythmic és urban rádióadó, ami jelent a Radio & Records kereskedelmi magazinnak. A kislemez hét hétig állt a Hot 100 első helyén. A dal 2001-ben Grammy-díjat kapott legjobb dance felvétel kategóriában. A második kislemezre került dal, a Someone to Call My Lover a harmadik helyre került a Hot 100-on. Az All for You album világszerte több mint hétmillió példányban kelt el, és a RIAA kétszeres platinalemeznek minősítette. Az albumról csak három kislemez jelent meg, és pénzügyileg nem volt akkora siker, mint az előzőek, a turné ellenben sikeres volt, annak ellenére, hogy európai turnéját Janet a 2001. szeptember 11-ei események miatt lemondta. Az All for You turnét a kritikusok Jackson riválisainak turnéihoz hasonlították: a Los Angeles Times munkatársa, David Massey szerint jobb volt, mint Madonna Drowned World turnéja, és megjegyezte, hogy „arcátlanság azt mondani, hogy Janet koncertje olyan, mint Britney Spearsé – inkább Britneyé olyan, mint Janeté!” Rudy Scalese riporter szerint Jackson „egyszer sem tévesztett ütemet; még mindig ő a pop királynője.” Charles Passy a The Palm Beach Posttól azonban azt írta: „Jackson koncertjét megnézni Madonna 'Drowned World'-je után szembesít a popkoncertek korlátaival: Madonna kitolta ezeket a határokat és megalkotta a cirkusz, színház és zene merész keverékét, Jackson azonban a határokon belül maradt” Jackson a bevételek egy részét a Boys & Girls Clubs of America számára ajánlotta fel; a szervezet elnöke, Roxanne Spillett kijelentette: „az, hogy így felhívja ügyünkre a figyelmet, és nagylelkű pénzügyi hozzájárulása segít nekünk abban, hogy még több reményt és lehetőséget kereső fiatalon segítsünk.” 2002-ben Jackson együttműködött Beenie Man reggae-zenésszel Feel It Boy című dalán. Később beismerte, hogy megbánta az együttműködést, miután rájött, hogy Beenie Man dalainak gyakran van homofób szövege. Miután a The Voice egy cikket közölt erről, Janet elnézést kért meleg rajongóitól. Ugyanebben az évben kezdődött Jackson kapcsolata Jermaine Dupri producerrel. 2004–2005: Damita Jo 2004 februárjában a Super Bowl XXXVIII félidejében Janet előadta két dala, az All for You és a Rhythm Nation egyvelegét, majd Justin Timberlake-kel együtt is fellépett. Timberlake Rock Your Body című dala végén, amikor azt énekelte, hogy „a dal végéig levetkőztetlek”, letépte Janet felsőjét, és az énekesnő jobb melle kilátszott. A műsor után Jackson elnézést kért, és azt nyilatkozta, Timberlake-nek csak a felsőrészt kellett volna lerántania, a vörös csipke melltartó véletlenül jött le. Timberlake is elnézést kért, balesetnek nevezte a történteket. A Time magazin szerint az eset a TiVo (videó, amin az élőben közvetített műsor is azonnal visszajátszható) történetében legtöbbször visszajátszott jelenet volt, és a Forbes magazin munkatársa, Monte Burke szerint „körülbelül 35 000 új előfizetője lett a TiVónak”. Jackson bekerült a Guinness Rekordok Könyve 2007-es kiadásába mint az internet történetének legkeresettebbje. A CBS ezek után csak akkor volt hajlandó engedni, hogy Jackson és Timberlake megjelenjen a 46. Grammy-díjkiosztó gálán, ha mindketten nyilvánosan elnézést kérnek a tévécsatornától és nem állítják, hogy véletlen volt. Ezt Timberlake meg is tette, de Jackson kitartott amellett, hogy baleset történt. Jermaine Dupri emiatt kilépett a Grammy zsűrijéből. Az eset véget vetett azoknak a terveknek is, hogy Janet játssza a főszerepet a Lena Horne életéről készített tévéfilmben. Bár maga Horne is ragaszkodott hozzá, hogy Jackson lemondja a szerepet, az énekesnő képviselői szerint Janet magától tette meg. 2004 márciusában megjelent Jackson nyolcadik stúdióalbuma, Damita Jo, és a Billboard 200 második helyén nyitott. Az album, aminek címe Janet középső keresztneveiből jön, az énekesnőben élő egyik különböző személyiséget hivatott bemutatni. „Az album a szerelemről szól”, jelentette ki Janet egy interjúban, „Damita Jo az egyik személyiség, aki bennem lakozik.” Az Allmusic munkatársa, Stephen Thomas Erlewine szerint az album „pornográf, semmit nem hagy a képzeletre és végtelenül repetitív”. A Blender munkatársa, Ann Powers szerint „a művészien elrendezett, bocsánatkérés nélkül szókimondó Damita Jo barátságosan és kiegyensúlyozottan érzéki, több mint egy órányi tantrikus áramlat.” Az album a hónap végére platinalemez lett az USA-ban, és világszerte kétmillió példányban kelt el. A három megjelent kislemez közül azonban egyik sem lett top 40 sláger az USA-ban. Keith Caulfield a Billboardtól megjegyezte, hogy „egy ennyire kislemezorientált énekesnek, mint Jackson, akinek pályafutása során huszonhét top 10 slágere volt a Hot 100-on, ebből tíz listavezető, annak ez valószínűleg csalódást jelent.” Jermaine Dupri, aki akkor a Virgin Records urban music részlegének elnöke volt, kijelentette, hogy a kiadó nem támogatta eléggé az albumot. Jackson 2004. április 10-én a Saturday Night Live műsor házigazdája volt, és parodizálta a Super Bowl-incidenst. A Will & Grace szituációs komédiában saját magát alakította; a sorozat egyik szereplője, Jack McFarland a történet szerint Janet háttértáncosának jelentkezett. 2004 novemberében a 100 Black Men of America szervezet afroamerikai példaképnek nyilvánította, és odaítélte neki a szervezet Artistic Achievement díját „karrierjéért, melynek során sikertől a még nagyobb sikerig ért el”. 2005 júniusában a Human Rights Campaign és az AIDS Project Los Angeles humanitárius díját kapta művészete elismeréséül és amiért segített pénzt szerezni az AIDS ellen küzdő jótékonysági szervezeteknek. 2006–2007: 20 Y.O. Kilencedik stúdióalbuma, a 20 Y.O. reklámhadjáratának részeként Jackson szerepelt a Us Weekly 2006 júniusi számának borítóján; ez lett a magazin legtöbb példányban elkelt száma (1,4 millió). Maga az album szeptember 26-án jelent meg, és a Billboard 200 második helyén nyitott. Az album címe az eredetileg tervezett 20 Years Old rövidítése; azt jelképezi, hogy ennyi idő telt el Janet első sikeres albuma, a Control megjelenése óta. Jackson kijelentette: „Ezzel az albummal olyan vizekre evezek, ahol egy ideje nem jártam: R&B és dance... Olyan dalokból is felhasznál részleteket, amik 20, 25 éve megihlettek.” Az album azonban stílusban nem igazán hasonlít első sikeres albumaihoz. A Rolling Stone magazin munkatársa, Evan Serpick szerint „Janet Jackson legújabb albumának címe arra a két évtizedre utal, ami eltelt első albuma, a Control megjelenése óta, amin olyan slágerek szerepeltek, mint a 'Nasty' és a 'What Have You Done for Me Lately'. Az ő helyében mi nem tennénk meg ezt az összehasonlítást.” Glenn Gamboa a Newsdaytől pozitívan értékelte az albumot, és hogy Janet „kihagyja a drámát a szabaddá válás és a bizonyítás körül, és legutóbbi albumai 'kötözz meg, kötözz le' szexiségét is a szekrényben hagyja. Ez az album a táncról szól és a visszatérésről R&B-gyökereihez.” Az első kislemez, a Call on Me, amin duett Nellyvel, a 25. helyig jutott a Hot 100-on. A 20 Y.O. platinalemez minősítést kapott a RIAA-tól. Az ezt követő három kislemez nem aratott sikert, amiért Jackson a promóció hiányát okolta. Jermaine Dupri, az album társproducere emiatt otthagyta állását a kiadónál. Az albummal Jackson teljesítette szerződését a Virgin Recordsszal. 2007 januárjában Jacksont a Forbes magazin a hetedik leggazdagabb nőnek nyilvánította a szórakoztatóiparban, vagyona több mint 150 millió USD. Ugyanebben az évben szerepelt harmadik filmjében, Tyler Perryvel együtt; egy Patrica nevű pszichoterapeutát alakított a Why Did I Get Married?-ben. Mint előző két filmje, ez is a legtöbbet hozó film lett az azon a héten bemutatott filmek közül: az első héten 21,4 millió dollár bevételt hozott az első héten. 2008 februárjában Jackson elnyerte a NAACP Image Awardot legjobb női mellékszereplő kategóriában. 2008–jelenleg: Discipline és Number Ones 2007 júliusában Jackson lemezszerződést írt alá az Island Recordsszal. Tizedik stúdióalbuma, a Discipline 2008 februárjában jelent meg, és az első helyen nyitott a Billboard 200-on. Margeaux Watson az Entertainment Weeklytől megjegyezte: „fiúőrült szövegeiből, melyek gyakran hangzanak úgy, mint egy szerelmes tini érzelgős sms-ei, hiányzik az, ami ahhoz kellene, hogy az egykor ünnepelt popsztár visszakerüljön a kritikusok listái élére.” Andy Kellman az Allmusictól kijelentette: „Janet valószínűleg nem fogja még egyszer elérni a 80-as évekbeli csúcsot, de ez nem ok arra, hogy végleg leírjuk.” Az album egyetlen sikeres dala, a Feedback a 19. helyig jutott a Hot 100-on. 2008 áprilisában Jackson megkapta a Vanguard Awardot a 19. Annual GLAAD Media Awards díjkiosztón a LMBT emberek jogaiért való kiállásáért. A GLAAD elnöke, Neil G. Giuliano megjegyezte: „Ms. Jacksonnak hatalmas rajongótábora van a meleg közösségen belül és kívül is, és az, hogy mellettünk áll a rossz hírnévkeltés ellen, amivel a melegeknek a mai napig szembe kell nézniük országunkban, hihetetlenül sokat jelent.” Jackson ötödik koncertturnéja, a Rock Witchu turné 2008 szeptemberében kezdődött. Ugyanebben a hónapban közös megegyezéssel megváltak egymástól a lemezkiadóval. Rodney „Darkchild” Jerkins, az album producere kijelentette: „Úgy érzem, nem reklámozták megfelelően... Janet nem kapta meg azt, amit egy ekkora jelentőségű előadónak meg kellett volna.” Az alatt a tizennégy hónap alatt, amit Jackson a kiadónál töltött, 415 000 példányban kelt el az album, és nem kapott minősítést a RIAA-tól. A Billboard cikke szerint a kiadó az énekesnő kérésére beleegyezett a szerződés felbontásába, mert Jackson elégedetlen volt albuma reklámozásával. 2009 júniusában Jackson bátyja, Michael meghalt. Janet a 2009-es BET Awards díjkiosztó gálán beszélt először nyilvánosan testvére haláláról. „Csak azt szeretném mondani, hogy nektek Michael egy bálvány, nekünk azonban családtag. Mindörökké élni fog a szívünkben. Családom és magam nevében is köszönöm a szereteteteket, a támogatásotokat. Annyira hiányzik.” A Harper's Bazaarnak adott exkluzív interjújában elmondta, hogy akkor értesült bátyja haláláról, amikor Atlantában előző filmje folytatását, a Why Did I Get Married Too?-t forgatta. Az, hogy a munkára koncentrált, nagyban segítette gyászában; a testvére halálával foglalkozó híreket pedig elkerülte. „Fontos szembenézni a valósággal. Nem menekülök, de néha muszáj egy másodpercre eltűnni.” Ugyanebben az időben véget ért hét évig tartó kapcsolata Jermaine Duprival. 2009 szeptemberében előadta a Screamet a 2009 MTV Video Music Awards díjkiosztón, bátyja emléke előtti tisztelgésül. Az MTV menedzsere, Stephen Friedman azt nyilatkozta: „Úgy éreztük, Janetnél nincs alkalmasabb arra, hogy elkezdjük a műsort és igazán erőteljes üzenetet küldjünk.” Janet számos híres koreográfussal és saját kreatív rendezőjével, Gil Duldulaóval dolgozott együtt az előadás megtervezésén. A műsort számos kritikus dicsérte, Michael Slezak, az Entertainment Weekly munkatársa szerint „éppolyan energetikus volt, mint szívből jövő”. Következő dala, a Make Me először ingyenes ajándékként jelent meg a hivatalos weboldalán, később pedig digitális kislemezként is megjelent. A dal felkerült második válogatásalbumára, a The Bestre is (az Egyesült Államokban Number Ones címen jelent meg). A kétlemezes albumon 33 olyan dala szerepelt, ami listavezető volt a világ valamelyik országában, plusz a Make Me mint bónuszdal. Az album 2009 novemberében jelent meg a Universal Music Enterprisesnál és az EMI Musicnál. Jackson az AIDS-kutatásért létrehozott amfAR alapítvány első jótékonysági rendezvényének elnöke lett. A rendezvényre Milánóban került sor, a divatbemutatók hetén. Az alapítvány elnöke, Kevin Robert Frost megjegyezte, hogy „nagyon hálásak vagyunk Janet Jacksonnak, amiért csatlakozott az amfARhoz első rendezvényén Milánóban... Egyedülálló eleganciát hoz magával és már régóta elkötelezett résztvevője az AIDS elleni küzdelemnek.” Az árverésen eladott egyik tárgy egy pár kristállyal díszített csizma volt, amit Michael Jackson viselt volna 2009-re tervezett This Is It koncertturnéján; a csizma 14 650 dollárért kelt el. A rendezvény során 1,1 millió dollárt sikerült szerezni a szervezet számára. Janet köszönetet mondott mindenkinek a divat világában, aki segített támogatni az AIDS-kutatást. 2011 februárjában útnak indult a Number Ones: Up Close and Personal turné mely célállomásai szavazás alapján dőltek el. Eredetileg 35 városról volt szó, de a nagy érdeklődésre való tekintettel az Európai és Amerikai turnét meghosszabbították.