Sex Pistols

Keressük az együttes bemutatását!

Bár a fiúk csak két évig voltak együtt, beírták magukat a zenetörténetbe. Megváltoztatták korszakuk zenéjét. Nyers, nihilista előadásmódjuk egy egész forradalmat indított el a rockzenében. Angliában veszélyesnek tartották őket a társadalomra és az egész országban tiltották fellépéseiket. Amerikában nem volt ekkora felbuzdulás velük kapcsolatban, ott szerepelhettek.

Mindkét ország zenészeire igen nagy hatással volt munkásságuk, ők a punkmozgalom elindítói.

Történetük 1975 nyarán kezdodőtt. Akkor egy ideig Swankers néven futottak, Wally Nightingale énekessel, nevüket azonban hamarosan Sex Pistols-á változtatták. A kompromittáló felállás a következő volt: Steve Jones (gitár), Paul Cook (dob), Glen Mattlock (basszus), Johhny Rotten (ének). A zenekar az EMI Records-al kötött szerződést és jelentette meg az első albumát “Anarchy in UK” címmel. Rotten kezdő dalban hallható megvető nevetéstől egészen a visszajelzésekig, nem volt ez más mint egy csattanós kezdés. Aztán hamarosan kirúgta oket az Emi Records, mégpedig a közönség felháborodása indokával.

1977 februárjára Matlock-ot felváltotta a punk karikatúra Sid Vicious. A következő hónapban a banda szerződést kötött az Buckingham Palota hatáskörén kívül eso A&M Records-al. Egy héttel késobb a kiadó visszalépett. Miután a zenekar, vonakodva bár, de aláírt a Virgin Records-nál, kiadták a “God Save the Queen”-t. A single kiadása egybeesett a királynő jubilálásával. Egészen az New Music Express Chart elso helyéig jutott ez a szám. Aztán nagyot taroltak mind a “Hollyday in the sun” című nótával, mind pedig a “Never mind the Bollocks – Here is Sex pistols” című albummal. Az amerikai zűrös turné már eléggé feszültté tette a hangulatot az együttes berkein belül.

1978 elején, Rotten bejelentette, hogy a San Francisco-beli fellépés után távozik, majd a társaság Rióba utazott, hogy együtt filmezzék oket a nagy angliai vonatrablás egyik résztvevőjével Ronnie Biggs-sel. Vicious, heroin függősége miatt, nem tudott elutazni. McLaren 'the Great Rock 'n' Roll” című filmje tovább erősítette az együttes mítoszát.

1978 október 12-én Sid barátnőjét Nancy Spungen-t holtan találták hotelszobájában és Vicious-t pedig gyilkossággal vádolták. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték. 1979. február 2-án érte a halál álmában, heroin túladagolás következtében. A Virgin Recors folytatta a rendszertelen Pistols munkák kiadását. A szörnyű történet a Legfelsőbb Bíróságon ért véget egy évtizeddel később, mikor is a taláros testület Rotten és a korábbi ex-Pistolos haverja javára anyagi jóvátételt ítélt meg a korábbi menedzserük kárára.

1996-ban az eredeti tagok ismét összeálltak és turnéztak, de végül bevallották, hogy csak azért álltak össze, mert eléggé megcsappant a bankszámlájuk. A húszéves fennállást ünneplő 1996-os meglepetésszerű újjáalakulás és koncertsorozat (Sid helyén a korábbi basszusgitárossal, Glen Matlockkal) a mocskos anyagiakról szólt, de legalább bevallották a turné és a koncertlemez címében ( Filthy Lucre Live -1996), Julien Temple 2000-es Pistols-dokumentumfilmjéhez pedig egy dupla album tartozott, amin rajta volt majdnem a teljes életmu ( The Filth And The Fury - 2000).

A God Save The Queen 1977-ben az akkor huszonöt éve uralkodó királynőt "ünnepelte", a mostani Jubilee válogatáslemez már a legendás Pistols-kislemez huszonötödik évfordulóját köszönti. A Johnny Rottennel készült négy klasszikus kislemezsláger ( Anarchy In The UK, God Save The Queen, Pretty Vacant, Holidays In The Sun ) után jönnek sorba a Temple rendezte, de McLaren irányította The Great Rock'n'Roll Swindle című film zeneanyagából kimásolt dupla A-oldalas kislemezek, már Rotten nélkül: a "nagy vonatrabló" Ronnie Biggsszel felvett No One Is Innocent , Sid Vicious csúcspillanata a My Way ben, a gyengébb feldolgozások (két Eddie Cochran-rockabilly Sid előadásában és a tradicionális Friggin' In The Riggin' vicce), két esetlenebb Cook/Jones-szerzemény (érdekesség, hogy a Silly Thing-et az itt is szereplő kislemezváltozatban a gitáros Steve Jones énekelte, pedig a filmzenealbumon a dobos Paul Cook előadásában hallhattuk), aztán a film főcímdala, melyet Ten Pole Tudor és egy seregnyi névtelen ifjonc énekelt fel, majd a Stepping Stone címu Monkees-dal Rottennel készült '76-os demofelvétele, melyet a film számára tisztított meg Jones (aki amúgy is sokat dolgozott a stúdióban, például a zenei analfabéta Sid helyett, basszusgitáron). A végére odatették a Pretty Vacant 1996-os koncertverzióját és - már csak azért is - az EMI című 1977-es gúnydalt, hogy mindegyik EMI-os lemezen rajta legyen (ezt a számot annak idején a Virgin kiadónál rögzítették, de azt később az EMI megvette, így a felvétel joga végül a dalban szidott mamutkiadóhoz került).

A Jubilee CD-re rákerült a zenekar három klipje, de a jubileumra újra kiadott God Save The Queen maxijára készült technoremix, melyet Neil Barnes (ex-Leftfield) gyártott le, sajnos nem. A Jubilee elsősorban a zenekarral most ismerkedőknek szól, az igazán elvakult (vagy igazán gazdag) rajongók úgyis az azzal egy időben kijött Sex Pistols című 3 CD-s díszdobozt szerzik be, melyen ritkaságok, demók, eltérő verziók és koncertfelvételek is bőséggel szerepelnek.