Status Quo

Az együttes még „The Spectres” néven alakult 1962-ben.
Francis Rossi és Alan Lancaster iskolatársak voltak, mindketten
az iskolai zenekarban játszottak. Itt határozták el, hogy zenekart
alapítanak ők ketten. 1963-ban bevették a dobos John Coghlant.
Egy évvel később találtak rá Rick Parfittra, aki akkoriban a "The
Highlights" együttesben zenélt. 1966-ban öt évre szóló szerződést
kötött velük a Piccaddily Records. Három kislemezt adtak ki, ám
egyik sem lett túl népszerű.
1967-ben "Traffic"névre változtattak, de mivel már ilyen nevű banda
létezett, "Traffic Jam" együttes lettek, és ekkor vették be Roy Lynest.
Újabb névváltoztatás mellett döntöttek, így lettek "Status Quo".
Ezen a néven kiadott első kislemezük, a "Pictures of Matchstick Man"
a brit lista hetedik helyéig jutott, és Amerikában is népszerű lett.
A következő "Black Veils of Melancholy" és "Ice in the Sun" pedig
bebiztosították a sikert. Ezeken kissé pszichedelikus, beat-es hangzású
dalok szerepeltek. szám volt.
A hetvenes évek elején stílust váltottak. Elindultak a boogie-s kemény
rock felé. Lynes 1971-ben kilépett, helyére Jimmy Horovitz és John
Parker ugrott be, de csak a stúdióban. végleges pótlására 1976-ban
sikerült állandóra szerződtetni Andy Bownt.
A banda egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Ekkoriban merésznek
számító hangzásvilágukkal sok rajongót szereztek, és az olyan dalok,
mint a "Paper Plane", a "Caroline", a "Down Down", a "Rockin' All Over
The World", és a "Whatever You Want" meghozták a sikert is.
A Down Down egyébként az egyetlen kislemezük, amely ténylegesen
vezette is a brit listát.
A nyolcvanas évek eljén feszültségek támadtak a tagok között. Ennek
hatására Jogh Coghlan kilépett. Helyére Pete Kircher érkezett, de úgy
tűnt, hogy a bandának vége. Utolsó fellépésüket ebben a formációban
1985-ben tartották a Wembley Stadionban megrendezett Live Aid-en.
A tagok közben szólólemezeket kezdtek kiadni. Rick Parfitt saját szóló-
anyagát John "Rhino" Edwards és Jeff Rich segítségével készítette.
Később ők hárman, valamint Francis Rossi és Andy Bown elkezdtek
dolgozni egy új Status Quo-albumon. Alan Lancaster, aki akkoriban
Ausztráliában élt, le akarta tiltatni, hogy ez a formáció használhassa
a "Status Quo" megnevezést.
Az ügyből jogvita lett, mely 1986-ban az együttes javára döntött.
Az 1986-os "In The Army Now" album üzletileg sikeres lett, és az
arról kimásolt azonos című kislemez a brit lista második helyéig jutott.
A kilencvenes években a lemezeladások visszaesését az együttes is
megsínylette. További lemezeik csökkenő sikert arattak, de így is
összességében több, mint 100 millió példány kelt el a lemezeikből.

Keressük az együttes biográfiáját!