Sirenia

A Sirenia egy norvég goth-rock zenét játszó, 2001-ben alakult banda. Ismertetőjegyei az indusztrialitás, dalszövegeikben a negativitás, és a félelmekkel, paranoid érzésekkel való küzdelem, valamint a fájdalomnak való magunk teljes átadása.
A banda története kissé zivataros, négy énekesnő, öt album. Mind egyedi, és valamennyivel több is mint az előző, de mindet érdemes hallgatni, mert akinek van rá hajlama, annak átjön a mondani való.

A norvég Sirenia, az ország nyugati partjain fekvő Stavanger gyönyörű városában alakult, 2001-ben. A banda legfontosabb alapító tagja, a ma is a törzset alkotó Morten Veland gitáros, énekes, és billentyűs a Tristania (szintén norvég) után döntött saját banda alapítása mellett. A Sirenia 2001 januárjában alakult, női énekesnőt még nem találtak, így az első nagylemezüket, az At sixes, and sevens-t a francia Fabienne Gondamin átmeneti segítségével vették fel. Az énekesnőnek gyönyörűen csengő hangja sajnos csak átmeneti megoldás volt, mint azt már előtte is tudták. A Franciaország, és Norvégia közti ingázás eléggé megnehezítette volna a banda összetartását. A 2002-ben kiadott lemezről még talán annyit, hogy első lemezként jó betörési pontnak bizonyult –nemcsak- a hazai zeneéletbe. A dalok a későbbiekhez képest kissé alternatívabbak, de a közös jellemző, az átható, és őrjítő energia már megvan. Ez az album, amiről a legkevesebb szó esik, és az énekesnő, akiről a legkevesebbet hallani, ám mégis stabil talapzatnak bizonyult a lemez. Az első lemez dalaival való koncertezéseken a mikrofon mögött már a norvég Henriette Bordvik állt. Az akkor mindössze 18 éves lány szemre, és színpadra való volt, ráadásul lehengerlő mély vokálja jócskán erősítette a Sirenia sorait. A Sirenia második lemeze, az An elixir for existence az ő közreműködésével készült. A lemez az előzőnél sokkal egyedibb, és kidolgozottabb dalokat tartalmazott, a Sirenia megmutatta addig rejtőzködő arcát. Ezzel az albummal, és ezzel az énekesnővel robbantak be igazán, és lettek ismertek külföldön is. A törzsrajongóik nagyrészét is ekkor szerezték. Henriette 2005-ig volt a Sirenia énekesnője, az akkor 21 éves lány békével ugyan, de távozott a bandából. Az indok az volt, hogy a zene, és a koncertek túl sok időt vesznek el az életéből, fiatal volt, és még ki akarta próbálni magát más területeken is, így elengedték. Még közreműködött a 2005-ben kiadott Sirenian shores c. középlemez munkálataiban, ma képzőművészként tevékenykedik, és hobbi szinten énekel, Lazy nevű zenekarában. 2006-ban a női vokál posztját a dán Monika Pedersen vette át, aki egy, már tapasztalt énekesnő volt, az épp akkor feloszlott dán szimfonikus-metálbandából, a Simphina-ból lépett át a Sirenia-hoz. A banda, új üdvöskéjével azonnal munkálatokba is kezdett, új nagylemezen dolgoztak, mely 2007-ben látott napvilágot, Nine destinies, and a downfall néven. A lemezt az NuclearBlast Europe, egy direkt ezzel az irányzattal foglalkozó kiadónál forgalmazták (és azóta is így tesznek). Az új dalok kissé különbek lettek a régebbieknél, nem feltétlenül jó értelemben. Több kritika is érte bandát, hogy az új lemez laposabb lett, hogy a hangszerelésben túl sok az ötlettelen, és "elektronikus" elem. Ennek ellenére nem kis sikereket ért el a banda. Jó reklám fogásokkal, és az első két videoklip elkészítésével lettek például ismertek Magyarországon is. A 7, és 3 milliós nézettségű (youtube) The other side, és My mind's eye című számokhoz forgatott videoklipek egyaránt nagyszerű zenei, és vizuális élményt nyújtanak. Mindkettőt egy Szerbiai stúdióban vették fel, és mindkettőt sugározták hazánkban is annak idején(!). A My mind's eyes-hez kislemezt is adtak ki, rajta az album- és "rádióverziós" változattal. Ez az örömük sem tarthatott sokáig, hisz Monika 2008-ban úgy döntött, elhagyja a bandát. A hivatalos közlemények szerint "zenei ellentétek miatt" szakított a Sirenia-val, és azt nyilatkozta, "még hallotok felőlem!". De sajnos ez azóta se történ meg... Ezután a bandatagok (megelégelvén a nem előszöri taghiányt) az interneten pályáztatta meg a megüresedett helyet. Erre pedig -egész különleges módon- a jelenlegi énekesnőt, Ailyn-t választották ki. Ailyn (polgári nevén Gárcia Pilar Giménez) egy felfelé ívelő karriert maga mögött tudható spanyol énekesnő, elnyerte a meghallgatáson a banda tetszését, közel 500 jelentkező közül őt választották ki a posztra. A "spanyol szépség" (ahogy rajongói hívják) nem csak tehetséges, jól énekel, de kivételesen gyönyörű is, igazi főfogás volt a válságban lévő bandának. Ailyn-t a twitteren zajló pályázatra húga nevezte be, (Barbára Giménez) aki nagy Sirenia rajongó volt, és bízott nővérében. Az új énekesnőnek való örvendezés után azonnal stúdióba is vonultak, hogy új stúdióalbummal kedveskedjenek rajongóik számára. A The 13th floor 2008 januárjában jelent meg, és lett a legismertebb, és legeladottabb Sirenia lemez is egyben. A hagyományokhoz annyiban ragaszkodtak, hogy, mint az előzők, ez a lemez is 9 dalt tartalmazott, azonban stílusában, hangzásában egy kis visszatérést vehetünk észre a Monika előtti időkhöz. Azonban sokkal kidolgozottabb, összeszedett, és egy egységes egészet alkotó mű lett, kétségkívül az addigi legjobban sikerült alkotásuk. Az első videoklip is elkészült, a lemezen az első, a The path to decay c. számhoz. Ennek kislemeze is jelent meg, a klip pedig ma már a legnépszerűbb (8,2 millió megtekintés a youtube-on). A nagyrészt digitális technikával készült videó felvételeit francia, és svéd stúdiókban végezték, és egészen megragadó. Ailyn elkenődött sminkkel, és tépett hajjal, ruházattal, egészen szenvedő arckifejezéssel énekel. A jelenetek remekül vannak összevágva, és abszolút átjön, amit a szám, és a klip mondani akar. Az új dalokkal a banda európai turnéra indult, és sikeres koncerteket adtak Dél-Amerikában is. (Amióta Ailyn bandatag lett, ugrásszerűen megnőtt a Sirenia iránti érdeklődés, hazájában Spanyolországban, és a spanyol nyelvű országokban, a rock zenére éhes Dél-Amerikai kontinensen). A sikereket maguk mögött tudva, Morten 2010-ben bejelentette, hogy új lemezen fognak dolgozni. A legújabb alkotásuk, The enigma of life címmel 2011 januárjában került ki, szinte pontosan két évre a The 13th floor-ra. A nagylemezt a The end of it all című kislemez előzte meg, még 2010 végén, mellyel egy időben került napvilágra a dal klipje is. Erős stílusváltást láthattunk a bandától, az új lemezzel kapcsolatban. A The enigma of life sok mindenben különbözik az előző 4 nagylemeztől. A korábbiakkal ellentétben ezen bónuszszámokkal együtt 14 dal található, valamint a zeneiség is sokat lágyult. Sokak szerint kissé „giccsbe hajló” lett az új lemez, mivel a banda még jobban próbált igazodni Ailyn hangi adottságaihoz, valamint kiszélesíteni igyekeztek a hallgatósági közt, azzal, hogy populárisabb hangzást adtak a daloknak. Több a zenekeverés általi elem, és rövidebb, mondhatni „rádióbarátabb” dalok születtek. Ennek ellenére a Sirenia egyre népszerűbb, és sikeresebb, hála az élet kihívásaival tanúsított 10 évi kitartásnak, és egy porcelánszépségű, tehetséges énekesnőnek.