Stu Phillips

Stu Phillips karrierje hosszú és változatos utakat járt be, mely során éppúgy zongorázott bárokban, társalgókban, mint ahogyan a Los Angeles Philharmonic zenekart vezényelte. Eme két "szélsőséges" pont között szinte mindent csinált, ami a zenei világához köthető: kisebb-nagyobb együtteseknek volt a zenei rendezője, karmestere, továbbá az A&R kiadó sikeres producereként is jegyzik a nevét. Ezen kívül filmekhez, sorozatokhoz, színpadi darabokhoz is komponált már. Az imént felsorolt tevékenységek végzéséhez szükséges tanulmányait a New York-i The High School of Music & Art falai között kezdte meg, majd a The Eastman School of Music-ban fejezte be. Első munkahelyén egy régi tévé-show, a "Milton Berle Texaco Hour" írnoka volt csupán, mindemellett a Rochester Civic Orchestra pop zenei vonulatának előkészületeivel is foglalkozott, majd Jimmie Rodgers és Chris Connor zenei rendezőjévé lépett elő.

Produceri pályafutása során olyan előadók lemezeinek megjelenésében működött közre, mint Nina Simone, Wince Edwards, Jimmy Beaumont, vagy a The Chad Mitchell Trio. A Capital Records alkalmazottjaként ő volt a The Hollyridge Strings nevű formáció megteremtője, producere, valamint zenei rendezője. Összesen 12 albumot vettek fel közösen, és volt olyan alkalom, mikor a Billboard Chart Top20-as listáján három lemezük szerepelt egyszerre. Rövididőn belül Phillips lett az West Coast A&R feje az Epic Recordsnál. Karrierjének ezen szakasza 1958 és 68 közé tehető. Mindeközben filmzeneszerzőként is tevékenykedett: a ’60-as évek közepétől a ’70-es évek elejéig hozzávetőlegesen 15 különféle produkcióhoz készített zenét. A Universal Studio égisze alatt született tévésorozatok között volt a "Quincy", a "Switch", a "Battlestar Galactica", és a "Knight Rider" is. Phillips ezen évek - illetve szériák - során került munkakapcsolatba, barátságba Glen A. Larsonnal. Miután Larson átállt a 20th Century Fox csapatához, Phillips követte őt, így tovább folytatódtak a közös munkák (pl.: "The Fall Guy"). Az imént említett időszak alatt a komponista Glen A. Larson "házi-zeneszerzőjévé" vált, és a páros közös munkáit elismerések övezték: míg a "Battlestar Galactica" csak jelölést kapott a Grammy zsűrijétől, addig a "Kinght Rider"-t már díjazták. Ezen kívül a Motion Picture Academy (AMPAS), a The Television Academy (ATAS), illetve a The Record Academy (NARAS) ünnepségein is találkozhattunk nevével.

Az elmúlt évek – lassacskán másfél évtized – során nem igazán villan fel Stu Phillips neve a stáblistákon, ám ez nem jelenti azt, hogy nem vesz részt aktívan a zenei életben - csupán a komolyzene iránt fordította figyelmét. A ’70-es, ’80-as évek sorozatzenéinek egyik meghatározó alakja most Beethoven szonátákat és Rachmaninoffokat hangszerel, illetve vezényel.